Létezik még olyan nő, aki úgy érzi nyitva áll a szíve egy másik emberhez való kapcsolódásra?

Az a másik embertol fugg . Nyilván pl incelekbe az eletben nem tudnék szerelmes lenni.

Szórakozni nem szoktam mások érzelmeivel, engem nem dob fel, csak vinné az energiámat.

De fordítva már megesett hogy valakik tök feleslegesen csinálják ki miattam magukat. De ott se én tettem tonkre a másikat hanem ő magát a feleyleges kötődésével önkínzásával.

Szeretném felhívni valamire a figyelmed, amivel szerintem nem vagy tisztában, a kérdés alapján.

Amikor valaki úgy próbál párt találni, hogy azt veti fel "létezik még" - eleve rohadt nagy unszimpátiát vált ki azokból, akik szintén pár nélkül élnek, mivel nulladik lépésben benyögöd a nőkről alkotta negatív sztereotípiád, lekezelő nézeted, hogy szinte már el se tudod hinni, hogy lenne ilyen, => "minden nő sz--r". Ne csinálj ilyet légyszi, ne állíts ki magadról rögtön ilyen bizonyítványt, ne csodálkozz, ha ez nem jön be...

2-esnek nagyon igaza van! Ebben a kérdésben benne van, hogy annak a nőnek jobbnak kell lennie a többi nőnél ahhoz, hogy őt válassza ez a férfi, csakhogy a nők nem fognak versenyezni egy pasiért, főleg nem olyanért nem, mint a kérdező.

Mellesleg azok a nők, akik mentálisan is rendben vannak, nem versengenek a többi nővel, hanem összetartanak, tisztelik egymást, úgyhogy ez a versenyeztetés, "létezik még olyan nő..." szöveg nagyon szánalmas, és nem célravezető.

Én pl nem gondolom, hogy játszhatnék a barátom érzéseivel, szívével vagy bizalmával. De ehhez az kell, hogy őt egy nagyon értékes embernek tartom. A helyzet az, hogy bizony sosem voltam hajlandó "kapcsolódni" minden jöttmenthez.

Egy intelligens, végtelenül kedves, jóképű és ambíciózus férfival (akinek - hogy valami rosszat is mondjak róla - néha baromi fárasztó a humora), nos vele szívesen kapcsolódtam, vele szívesen megosztottam az életemet.