Mennyire hátrány a nőknél ha egy 30 feletti férfi új lakik esetleg egy rokonával vagy nagyszüleivel hogy két generációs a ház és teljesen külön lakásban, bejárattal lakik?

Szerintem bizonyos okok és bizonyos körülmények által nem lehet előre - elváráson alapuló - kizáró ok. Maximum az igen, hogy önálló is legyen a férfi. Kettő együtt működik. Nem csak a saját helyzetem miatt mondom, alapvetően kialakult normális világlátásom által a társkeresőn fertő volt számomra az ilyen előítéletesség és mindig meg is mondtam a véleményemet ilyen esetben. Gondolok arra, hogy már el sem kezd így ismerkedni valaki.

Mi egy lakásban élünk anyummal, mert én korábban itt maradtam több okból és félig rám is lett írva a lakás. Párom eredetileg szívesebben lenne kettesben és érthető is lenne. De elvagyunk úgy, mint hal a szatyorban. Ha anyummal problémák lennének, az egy másik helyzet lenne. De teljes csend, béke, nyugalom van. Önellátók vagyunk és mi vezetjük a háztartást.

De közben van olyan exem, aki idősebbként lakik a szülőkkel és ő tényleg életképtelen. Ő nem lett volna képes sehogyan sem együtt élni, neki nem voltak konkrét indokai semmire, ő nem kapta meg a ház semennyi részét sem, semmilyen nyomós indoka nem volt a váltás ellen. Így ez pedig azt példázza, hogy elsőre hasonlónak tűnő esetekben is lehetnek óriási különbségek és ezért nem lehet ítélkezni.

35/F