Miért van az, hogy az európai nőkből úgy általánosságban már teljesen kiveszett az igény, hogy boldoggá tegyenek egy férfit? A geomaxxing a társkeresés jövője?

https://www.youtube.com/watch?v=3IHPP4SNR7I

Sokkolóan igaz a videó tartalma. Már az elején egy mellbevágó ténnyel szembesülünk:

You ever hear a western woman talking about how she's going to make her man happy? No. You know what we hear from the west. "What a man can do to make me happy.", "What a man can bring to the table for me", "What I can benefit", "How I could spend his money"

A gyengébbek kedvéért ez annyit tesz magyarul: Hallottál már nyugati nőt arról beszélni hogyan fogja boldoggá tenni a pasiját/férjét? Nem. Tudod jól mit hallani nyugati nőktől: "Mit tud megtenni egy férfi hogy boldoggá tegyen?", "Mit tud letenni értem az asztalra?", "Mi lesz a hasznom belőle?", "Hogyan költhetem el a pénzét?"

Sajnos a magyar nőkre ez fokozottan igaz, igazabb mint a klasszikus Nyugati országok nőire. Meg általában a keleti-európai blokk női anyagiasabbak, nem csak a magyarok.

A kérdés, hogyan alakult ki a nők részéről ez a torz kép a párkapcsolatokról? Nem akarok általánosítani, de a nagy többségre, az itteni nők 90%-ára igazak ezek a fenti állítások, mindset-ek. Valóban így állnak hozzá a társkereséshez. Ők semmit nem akarnak beletenni a batyuba, csak kivenni onnan. Csak a férfi feleljen meg, az adjon mindent és még többet, ők meg csak profitáljanak belőle.

Az ázsiai világban pedig ez fordítva van. Az első kérdés amit a nők feltesznek maguknak, hogy ők hogyan tudnának boldoggá tenni a férfit, és ha ez megvan, akkor esetleg felmerül az is hogy egy férfi mit nyújt. De az előbbi, a saját magával szembeni igény, az itteni nőkből mára teljesen kiveszett. Soha nem merül fel egy gondolat erejéig sem. Legalábbis én még életemben nem találkoztam olyan magyar nővel akiben ez felmerült.

Miért alakult ez ki? Nagyanyáink, üknagyanyáink idejében pedig még itt is úgymond kötelességül volt a nőknek is boldoggá tenni a férjüket, társadalmi elvárás volt.