Nőként férfiak nagy részét miért tartjátok párkapcsolatra alkalmatlannak, miközben az anyjuk épp az ellenkezőjét gondolja?

Nem kapcsolódik a kérdéshez, de az előző 2 válaszolónak köszönöm, hogy rávilágított egy nagyon fontos problémára.

"Higgyétek el, hogy egy 10 év körüli kisgyerekben tud traumát okozni, amikor azt látja, hogy a felnőttek vihorásznak rajta, mert lányokkal is játszik/szóba áll, vagy amikor egy mókázó nagybácsi megjegyzi, hogy "még pár szülinap és elviszlek egy kuplerájba"."

"Engem 10 évesként annak idején annak bszogattak, hogy nem lesz férjem, ha nem tudok főzni, és egyrészt káros, másrészt életkornak baromira nem megfelelő házassággal ijesztgetni egy gyereket."

Tizenéves koromban anyám folyamatosan apróságok miatt kötött belém, és párhuzamba állította a párkapcsolati/szexuális dolgokkal.

Ilyeneket mondott például: "Vágd le a lábujjadon a körmöd, mert ilyen igénytelenül egy csajnak sem fogsz kelleni." Vagy például: "Nem ágyaztál be. Hogy akarsz így barátnőt szerezni? A lányok nem szeretik a lusta fiúkat."

Volt még vagy ezer ilyen mondata, ezek csak random példák voltak.

Évek óta nem vagyok képes randizni, párkapcsolatot kialakítani, szexuális életet élni.

Amikor ismerkedtem, és aktív voltam ebből a szempontból, akkor sem élveztem ezeket a dolgokat egyáltalán, mert olyan szintű megfelelési kényszer volt bennem. Ennek hatására engedtem el ezt az egészet, mert lehetetlen volt nem vizsgaként felfognom az egész randizgatást, párkapcsolatban élést. Nekem ez stresszesebb volt mint bármilyen munkahely.

Mindig gondoltam, hogy ez anyámtól eredhet, de az utolsó 2 válaszoló által még jobban megvilágosodtam.

Köszönöm nektek, hogy ezek a dolgok ki vannak mondva végre, sokat jelent nekem.

29/F

Azt is tegyük hozzá, hogy az anyák korukból fakadóan tapasztaltabbak, mint a gyerekeik és az ő lány kortársaik. Ők azt a korszakot már megélték, emlékeznek rá, hogy anno milyen szűrővel válogattak a fiúk közül, viszont közben arra is rájöttek, hogy ez mennyire (nem) volt hatékony, esetenként akár veszélyes is volt. Egy kamaszfiú anyja rendszerint már minimum a 40-es éveit tapossa, neki jobb esetben már van annyi tapasztalata, hogy ne a csomagolás és a marketing alapján válasszon. Viszont fiatalon ő is ezt tette, ahogy a mai fiatal lányok, nők is ezt teszik. Az anya sokszor a legnagyobb jóindulattal próbál olyan tanácsokat adni a fiának, ami alapján egy megbízható jófiú imázsa lehet, mert így 40-esként ő már ezt keresi. Mindezt azért, mert azt hiszi, hogy a világ fejlődött az elmúlt kb. 20 évben, közben csak ő maga lett fiatalból középkorú és az ő és a korosztálya igényei változtak meg, nem a nőké. A fiatal lányok ma is a nagydumás, menő, magabiztosnak tűnő fiúkért olvadnak el. Nem baj, ha ez csak látszat, akkor is.

A lányaiknak adott tanácsokkal sokszor ugyanez a probléma. A kamaszfiúk és a fiatal férfiak sem egy szende, stréber szűzikét akarnak majd mindenáron barátnőnek, hanem belevaló csajokat, akik nem azért választják őket és nem lépnek félre, mert nincs más lehetőségük, hanem akiknek pont hogy megvan, de mégis velük vannak.