Egyre nehezebb a magány?

Huszas évek majdnem közepe. 2 éve vagyok szingli, a szakítás után csak pofára esések jöttek. Nem erőltettem a dolgot. Nem ennek függvényében élek, elvoltam eddig. De már nagyon hiányzik egy párkapcsolat, intimitás, egy ölelés. Kevesebb mint egy év és külföldre mennék, amiatt tudatosan nem keresek már senkit és már amúgyis diplomázok. Borzasztó nehéz ebbe az egészbe lelkileg egyedül nekivágni, csak barátok vannak. Szépen elmentek a huszas éveim, erre folyamat csak a szomorúság járt. Nyitott voltam, utazgattam, mindent is csináltam. Külföldön csak más nyelvű párom lehet, jelenleg annyira hiányzik hogy megosszam a félelmeim, hogy valakinek a társa legyen… kihasználtam a szingli éveket de ez idő után nem elégít ki.

Sportolok, időm nagy részét hasznosan töltöm.

Hogyan enyhítsek ezen?