Mit gondoltok erről?

Jobban teszed, hogy ha ki hagyod a kalandokat.

Nekem férfi létemre nehezen megy, hogy megbízzak a másikban. Pedig nekem kén a lazábbik félnek lenni.

Egy ilyen nő mellett nem lennének bizalmi problémáim, mert tudom, hogy van tartásod.

Abszolút egyet értek a kérdezővel.

A mai világ, azaz inkább benne az emberek legtöbbje, iszonyat felületes.

Már alig találkozok a mindennapi életben egyáltalán olyan emberrel, akinek ne lennének mindenféle külsőségekkel kapcsolatos totálisan irreális elvárásai, abnormális feltételei, és teljesen eltorzult személyisége.

Szinte már csak a totálisan felesleges, valódi értékkel egyáltalán nem rendelkező, virtuális dolgok számítanak, a kedvelések, követések, hogy kiről ki mit mondott, mekkora a nézettsége…

Álljunk már meg!

25 évvel ezelőtt ezek még nem is léteztek!

Esküszöm, hogy milliószor boldogabb, felszabadultabb, és élettelibb voltam akkor még én is, voltak valódi emberi kapcsolatok, és nem csak akkor találtak meg a “messengeres ismerősök”, ha Facebookon meg volt adva, hogy születésnapom és névnapom mikor van, (mert az figyelmezteti őket, de egyébként lövésük sincs róla) hanem FEJBŐL TUDTÁK! És igen, eljöttek hozzám, meglátogattak személyesen, kezet ráztunk, hoztak tortát, ittunk egy pohár bármit az egészségünkre, megkérdezték hogy vagyok, mikor kártyázunk legközelebb, mikor megyünk szüretelni, vagy csak úszni egyet a Tiszában.

Mióta 6-8 éve elegem lett ebből az egész ütemezett sablon köszöntgetésből, megszüntettem ezeket a publikus adatokat publikusnak lenni, csak általam láthatóra állítottam át, - vagy amit lehetett töröltem is, - és érdekes módon azóta valahogy megszűntek ezek a felületes sablon-köszötgetések és hasonló divat marhaságok. Anyám, apám, bátyám azóta is mindig rendesen megköszönt - mert ők még TUDJÁK mikor van, bár nem tartom egyiket sem, - de érdekes módon soha semelyik másik “ismerősöm” sem tesz ilyet, nemis tudják, de nem is kérdezte még soha senki sem! - pedig amúgy nem lenne titok, csak nem reklámozom, és őket se figyelmezteti a mesterséges (népbutító hatású) intelligencia, őket magukat pedig egyszerűen nem is érdekli ezek szerint. Ha nekik kell tőlem valami, vagy találnak valami vicceset, akkor megtalálnak vele, de kb csak erre korlátozódnak ma már ezek az ismeretségek mindössze. :(

Egy nem túl régi, (22-23 éves lány) hasonló jellegű ismerősöm (ma már csak volt kollégám) azt hittem kivétel, de tévedtem.

Vele tudatosan tettem is egy kísérletet, hogy megnézzem hogy reagál.

Kerestem.

Személyesen is.

Érdeklődtem felőle.

Írtam neki a velem történésekről.

Amíg én kerestem, vagy ő akart tőlem valamit, addig válaszolt, keresett.

Aztán egyszer nem vittem tovább a dolgot, hogy lássam, vajon neki amúgy eszébe jutnék-e még.

Kérdeztem tőle messengeren, hogy hol van elveszve, mi újság vele.

Megnézte, de nem válaszolt.

Úgyhogy várom a válaszát.

Azóta is.

Már másfél éve.

Egy betűt nem válaszolt. Pedig elég jó kapcsolatban váltak el útjaink egyébként.

Mivel már 1,5 éve nem kolléga, személyesen nem találkozunk.

Mondjuk előtte is csak a munkahelyen találkoztunk, de ha összefutottunk, akkor azért csak megálltunk beszélni 2-3 mondatot.

Ezek után kérdezem én, hogy én (meg a kérdező még talán, és nagyon kevés pár kivételes ember) ülök csak fordítva a hintalovon, hogy ez nekem nem tetszik így, ahogy most kinéz a világ, vagy a világgal van a baj, és mindenki más halad csak szembe a rendes forgalommal?

38/F

ÉN arra lennék kíváncsi, hogy hol van esélyük rá a férfiaknak, hogy megismerkedjenek veled?

Hol lehet veled találkozni?

Hol ismered meg ezeket?

Nem az a gond, hogy normális vagy. Az a baj, hogy a világ nem ilyen.

Jogos az elvárásod, hogy komoly kapcsolatot keresel. Csak az ennyi idős fiúk, de még a 10 évvel idősebbek sem szeretnének házasságot, gyerekeket, egyáltalán megállapodni egy nő mellett.

Egy 21 éves fiú ne is akarjon kikötni egyetlen nő mellett. Ennyi idősen tapasztalatot kell szerezni, önismeretet, legalább annyit, hogy milyen típusú nő az , aki mellett érdemes megállapodni a későbbiekben.

Aki a karrierjét akarja felépíteni, az tanuljon, dolgozzon, ne azzal töltse az idejét, hogy a komoly barátnője programot csinál neki a maradék szabadidejében, mert 23 évesen úgy élnek mint a házasok, pedig még akármi is lehet a kapcsolatból.

Aki meg bulikázni akar, az járjon fesztiválokra, csapassa szét magát minden hétvégén, mert amikor már ott a gyerek meg a lakáshitel, akkor már késő kiélnie magát.

Azt ne várd, hogy könnyen találsz olyan fiút, aki ennyi idősen meg akarna állapodni veled, pont ezek miatt. Ha találsz is, mert van ilyen-én is ilyen voltam-, akkor készülj fel, hogy iszonyat munka lesz a kapcsolatban. Nagyon szerelmesnek kell lennetek egymásba, hogy fusson a szekér, mert sok a buktató. Olyan buktatók, amiken fiatalon át szoktak esni az emberek. Ez nem azt jelenti, hogy egyéjszakás kalandokba kell bonyolódni, vagy olyan kapcsolatokba, ahol egyértelmű, hogy semmi komoly nem lesz. Viszont ahol már látszik a potenciál, hogy lehet belőle komoly kapcsolat, ott nem érdemes sokat matekozni, utat kell adni az érzelmeknek.

A szüzesség sokaknak nagyon fontos dolog, főleg aki vallásos értékek mentén él. De ha ilyen közegben kerestél volna eddig, már rég lenne párod. Így feltételezem, hogy nem így történt. Viszont azt is tudni kell, hogy ha egy férfi rosszul érzi magát egy párkapcsolatban, azt nem fogja visszatartani az a tudat, hogy neki adtad a szüzességed.

Egy normális férfit pont nem zavar, ha szűz vagy. 21 év az még azért elég fiatal, hála Istennek, nem a XIX. században vagyunk, hogy te emiatt vénlánynak számíts. Mondjuk 30-40 év lenne az, ahol már fura lenne, hogy ennyi idő alatt se semmi.

[link]

Ebből van 1-2 használható tipp, hol lehet ismerkedni.