Hol lehet manapság ismerkedni netes társkeresők nélkül?

7: persze, hogy ma már nem mennek oda a férfiak a nőkhöz. Én mindig is ilyen "odamenős" voltam, de pár éve leszoktam róla, mert azt vettem észre, hogy még ha be is jövök a csajnak (volt erre is példa), egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert ilyet soha nem tapasztalt, kívül esik a komfortzónáján abszolút. Mert manapság mindenki csak ráír a másikra, ez az elfogadott. Rengeteg nő hangoztatja, hogy szeretné, ha odamennének hozzá (és biztos van is, akinél ezek nem csak szavak), de a többség nem tud lereagálni normálisan egy ilyen helyzetet, ha tényleg megtörténik aztán. A kínos feszengésre meg egyetlen férfi sem kíváncsi. Én is ezért szoktam le róla. Az, hogy helyzeti előnye van egy férfinak, ha élőben megy oda, óriási kamu, el ne higgyétek. A nők offolják legelsőnek ki, akkor is, ha amúgy bejönne. Mert mi az, hogy odajön? Ez szinte majdnem már zaklatás. Ma mindenki csak úgy ismerkedik, hogy "írjál rám".....nevetséges az egész világ, amivé lett.

Ez az élő ismerkedés ez legkésőbb a metoo óta nagyon elromlott. Tényleg szó szerint bármire rásütik a zaklatást. A nők ügyesebbek a jelek felismerésében ez nemi sajátosság, a férfiak másban jók. De ezt elvárni hogy a mostanra rengeteg online jelenlét miatt sokszor rendesen ki sem fejlődött vagy épp zavaros/ellentmondásos női metakommunikációt férfiként még helyesen dekódolni, hát sokszor nem egy reális elvárás. És akkor ha tévesen mérte ezt fel, rosszkor megy óta vagy rosszúl, vagy nem a megfelelő nőhöz, akkor hogy teljesen rendben van (sőt divatos!) flegmának lenni vagy megalázni, vagy még rosszabb, zaklatónak állítani be, na ez ölte meg az élő ismerkedést is. Meg a félelem hogy sok nő már inkább a cipőjét nézi ha kimegy. Meg az okostelefonok, hogy kint is a közösségi oldalt bújja és chatel, így már nehéz ügy élőben ismerkedni.

13-as vagyok, úgy érzem kicsit pontosítanom kell mert ez túl negatív és igazságtalan lett. Alapjaiban vállalom amit mondtam, de kiegészíteném. Szóval lehet élőben is ismerkedni még mindig, csak ezek a felsorolt dolgok nagyban lerontották az esélyeket. Régebben teljesen más, emberibb volt a hozzáállás, és nyitottabbak is voltak sokkal inkább egymásra az emberek, több empátiával és tisztelettel. De ha vállalod az esetleges leoltogatást és szétsavazást, és tényleg épp úgy érzed jó helyzet van és kölcsönös szimpátia, akkor lehet még mindig szóbaelegyedni sokakkal, és akár ismerkedni is. A régi világban szocializálódottak valahol még értik ezt a nyelvet, de igazából a fiatal tinik között is akadnak még akik többé kevésbé jól fogadnák. Csak ott nagyon meg kell szűrni kihez és hogyan mész oda, mert egó és elvárások az egekben, az egyéb elmebajokról és mentális torzulásokról nem is beszélve. Szóval mindenképp kell emberismeret, metakommunikáció ismerete és hogy ne omolj össze ha mégis olyanba futsz aki rommá akar majd oltani hogy hozzá mertél szólni.

Na ez az, hogy mindenki a földet meg a telefonját nézi lefele az utcákon. Úgy mennek át a zebrán is. Nem is értem, annyira droid zombi mindenki, hogy hihetetlen. Nevetséges, de volt olyan nővel dolgom, aki élőben rám se nézett, csak a földet bámulta, de amúgy meg rámírt. Na most az ilyenhez mi alapján kéne odamennem? (Egyébként nem lett semmi a dologból, mert ez a szintű életképtelenség nekem nőtől is elviselhetetlen).