Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet betartani az önszeretet szabályait spontánul alakuló kapcsolatokban, ahol sokszor túl kesön derül ki, (évek után)hogy másik megvezetett, megcsalt végig?
Persze amikor kiderül, hogy megcsal a másik dobbantani kell, ezt sokan tudjak hogy könnyebb mondani mint megtenni, fõleg ha már van közös ház, közös gyerek, közös hitel nehez csak úgy szakítani es elmenni nagyvilágba.
Az igazsag az, hogy a kapcsolatok spontánul alakulnak, a felek sokszor az elején azt sem tudják, hogy mit is akarnak egymástól, es emiatt nem is szavalnak egymasnak szabályokról.
Tehat ha visszagondolok szingli maradtam volna ha valóban tiszteltem volna magam akkor még mindig kisszobában laknák anyám mellett 47 evesen. Ígysem mentem sokra, hiszen egyedul lakom válás után már több eve es egy kátyúba dölt kapcsolattal, amiböl vegre kiléptem miutan pasim már szarrá csalt es vegig törölte belém a lábát.
Minden ferfi kártékony volt számomra
Sok lehetösegem nem volt válogatni köztuk es castinget rendezni, mert sose vlt barati köröm meg naiv is voltam es nem volt nagyon miböl kiválogatni a legjobbat, talán megelégedtem azzal aki engem választott (úgy tünt ) es jött felém
válasza:"Nem muszájból, kényszerből vagy egyedül, hanem tudatosan. Ami óriási különbség!"
A 7-es vagyok.
8-as, biztos vagy benne, hogy olyan nagy a különbség?
Persze, tudatosan vagyunk egyedül, mert jobb úgy, mint egy bármilyen szempontból és mértékben rossz kapcsolatban/társsal. Egyértelmű. DE ebben valahol szerintem igenis benne van a kényszer, a muszáj is: nincs, nem jön olyan, aki(vel) minden szempontból jó, ezért nem nagyon tehetsz mást, mint maradsz egyedül.
Kérdező, én ennek a kérdésnek most nagyon örülök, és bízom benne, hogy érkeznek még bölcs meglátások. Nagyjából ezen agyalok én is, és nem igazán látok más megoldást, csak amiket a 7-esben összeollóztam. Ez pedig kicsit elszomorító...
Igen, kicsi a különbség aközött, hogy tudatosan vagy kényszerből vagy egyedül. A lenyeg az egyedüllét es hogy ezzel kell kezdeni valamit.
Lehet annyi különbség van, ha van, mert én sem tudom, hogy ha tudatosan vagy egyedül, nem folyton kutatva mások utan es kétségbeesve, akkor átérzed azt, hogy igen, tisztelem magam, nem alázhat senki csak azert mert társra vágyom, nem hazudhat, csalhat, nem fogadom el mert tisztelem magam! Talán lehet a tudatossághoz es is hozzájárul.
Kényszer egyedüllét az olyan hogy ma egyedül vagyok de ha este megrugdosna valaki, vagy rámköpne jöhet csak ne legyek egyedül.
Tegnap éreztem életemben először azt az erőt magamban, amit soha eddig es eldöntöttem, hogy nem tűrök es igenis jó így. Teljesen ledöbbentem hogy végre eljutottam ide, ha van önszeretet, akkor ez az
válasza:#3 vagyok: 1 éve vagyok nőként önkéntes cölibátusban és esküszöm, hogy az eddigi egyik legjobb évem volt. Érzelmileg kiegyensúlyozott vagyok, biztonságban érzem magam, életemben először elkezdtem utazgatni nem kellett attól rettegnem hogy amíg nem vagyok otthon és figyelek mindent megcsalnak.
Szerintem ez még nagyon hosszú ideig így lesz
válasza:És úgy érzed, eljutottál a megbékélésig is? Én addig nem tudok.
Elfogadni azt, hogy akkor akár az egész életet egyedülállóként lehet/"kell" leélni, mert kicsi a valószínűsége - gyakorlatilag 0 -, hogy találkozzunk azzal, akivel jó lehet, működhet, hozzá(m)ad, nem elvesz, nem bánt, nem szomorít és így tovább... Nekem ezt nagyon nehéz úgy elfogadni, hogy az tényleg megbékélés legyen, ne keserű lemondás, beletörődés.
válasza:Ha belegondolok min mentem keresztül es hogyan kellett valósággal kimenekülnöm számomra mar nagyon károssá vált es traumatikus helyzetekből, nem tűnik lemondásnak.
Nem is az, mert lehetőségek nyitva vannak de a gond az hogy ahogy mar mondtuk nincs bőséges választék. A felhozatal gyatra. Rossz jellemek es emberek, akik mellett nem jó megmaradni, mert az út a halálba vezet.
(nem fizikai bántalmazásra gondolok hanem lelki tönkretételre es ennek anyagi es minden következményére) eddig csak azt lattam hogy iszonyat milyen helyzetekben voltam. (Konkretan 2 kapcsolatról van szó)
És most mar nem úgy érzem hogy kihagyok valamit mert latom hogy a nagy átlag veszély magára es másokra, rengeteg a hazug, es úgy érzem hogy sajat magam biztonságát es nyugalmát választom, hiszen nem veszettem semmit, nem szeretett senki.
Úgy érzem most mar számomra mindennel fontosabb hogy többet ne kerüljek megalázó helyzetekbe, es ne hazudjon nekem senki es mocskoljon a hátam mögött a szeretőjenek.
válasza:#16
Én eléggé a tények embere vagyok. Úgy érzem nincs mit siránkozni azon amin nem lehet változtatni. Ha a céljaink egy másik emberen múlnak (ilyen a szerelem, a családalapítás, de igazából bármi más akár egy közös tulajdonú ingatlan eladása) az sosem fog működni, vagy biztos nem úgy ahogy akarjuk, erre építeni a boldogságunkat butaság.
PTSD-m és elég csúnya szorongásos betegségem lett a férfiak után, aztán alapvetően is érzem a mentális egézségemen hogy sokkal sokkal jobb most, ezt egyszerűen nem tudom lemondásnak megélni.
Mivel sok a szabadidőm vállaltam egy másik munkát, januárban ép Svádországra megyek egy hétre túristáskodni a plusz pénzből és élem az életem.
#3,#13
válasza:"Csak kérdés az, hogy hosszas egyedüllét utan mikor mar ki van éhezve az ember társaságra es intimitásra..."
Na igen, én ebben látom a probléma, azaz a megbékélni képtelenségem gyökerét. Hogy bennem van a vágy az intimitásra, a "férfi energiára", arra a típusú fizikai és lelki kapcsolódásra, ami nem jellemző barátok vagy családtagok között. Lehet, hogy szánalmas, de igazából a szerelemre is, még mindig, akármit is tapasztaltam vagy láttam magam körül.
Mindent átérzek és nagy részét meg is él(t)em, amit felhoztatok, vitathatatlannak tartom a levont a következtetéseket, csak mégis itt van ez a vágy bennem, és mintha semmilyen szarság (elnézést) nem tudná kiölni végleg. Ideiglenesen igen, és akkor egész jól megvagyok a békés kis egyedüllétemmel, de aztán újra nehezen viselem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!