"Legyünk csak barátok" után hogy zökkentek vissza a szürke hétköznapokba?

" csak barátokat " nem tartottam meg sohasem,hiszen úgysem működik. Ezt abban a pillanatban tudja mindenki,amikor elhangzik. Latinban ezt " pia frausnak ", kegyes csalásnak mondják.

Értelmetlen, elkoptatott frázis az egész.

Nekem most 3 visszautasítás is összejött egymás után, úgy hogy már találkoztunk és rohadt jó volt, úgy éreztem hogy szerelmes is tudnék lenni(eddig csak egyszer voltam szerelmes).

Na ez olyan szinten összetört, hogy eddig soha nem tapasztalt depresszióba estem, az összes önbizalmam elment, félek már kezdeményezni, nincs életkedvem, itthon ülök és a számítógépbe temetkezem. Mindezt úgy, hogy eddig egy "csajozógép" voltam úgymond, olyanokat toltam, hogy szórakozóhelyről megismert lánnyal aznap este együtt aludtam, meg tinderen első talin lefeküdtünk, meg egy haverommal jártunk "vadászni", azaz szórakozóhelyen csajokat felszedni.

Na mindegy legalább érdekes önismereti szempontból, hogy ezek szerint milyen labilis az önbizalmam.

23F

Esetleg cica, kutya? Persze csak ha adottak hozzá a feltételek.

Mozogni én is gyűlölök, nem is tettem általános iskola óta (utána tudtam szerezni felmentést), ha rá lennék kényszerítve, szintén eret vágnék kb.

Az állatok sem "működnek" tökéletes gyógyírként, de valamennyit tudnak segíteni. Legalább a felszínen tartanak vagy ahhoz közel, erőt adnak, hogy tudj funkcionálni a mindennapokban.

Próbálom persze én is erőltetni az ismerkedést, mert az örök egyedüllét sem jobb alternatíva, de senki nem olyan, mint ő, senki nem tudja belőlem ugyanazt kiváltani, a legtöbben csak untatnak, irritálnak, "kényszer" velük kommunikálni, esetleg találkozni, bár arra már egyre kevésbé tudom rávenni magam. De "nem lehet" hagyni a pcsába, mert akkor csak többet kattogok azon, akinek nem kellek, jobban szenvedek miatta és továbbra is egyedül, érintetlenül leszek.