Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Körülöttem mindenkinek van párja, mit csináljak?
Soha nem volt senkim, egyszer volt olyan, hogy azt hittem hogy lesz, aztán csúnya bukta lett a vége. Azóta, mióta megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor érdeklődnek irántam, milyen amikor valaki vonzódik hozzám, azóta még jobban vágyok kapcsolatra (tudom, hogy kamu volt és hazugság az egész, de akkor is az egy olyan érzés volt, amit semmivel se lehet pótolni).
Most van az a pont, hogy körülöttem mindenkinek van valakije. Én meg ugye mellőzve vagyok, mint azt ilyenkor szokás. Eddig se voltam olyan ember, aki mindennap találkozik a barátaival, de most már még ritkábban találkozunk, és utálom ezt. Megyek egyedül mindenhova, de attól, hogy elmegyek, még ugyanúgy magányos vagyok, ugyanúgy egyedül érzem magam. Nem tudok ellene mit csinálni. Próbálom ezt az egészet elengedni, mert a próbálkozásokba is már belebetegszem. Nem nézek senkire, nem képzelem el senkivel se a közös jövőm, mert tudom, hogy esélytelen, mindig lefárasztom magam, mindig csinálok valamit, hogy ne ezen kattogjak, de nem könnyű. Egyre nehezebb.
+1, 32N, bár a soha senki esetemben úgy helytálló, ha elérakom, hogy "szinte".
Jobb híján kutyákat és macskákat vettem magamhoz, mert a munka - tanulás - hobbi szentháromság, ami sokaknál működik ilyenkor, nálam nem. Így sem az igazi, de rengeteg szeretetet, kedvességet, örömet tudnak adni, még ha "melósak" is.
Emellett igyekszem erőltetni, hogy azon legyen a figyelmem, mennyire nem jók a kapcsolatok, amikkel a többi ember "rendelkezik". Próbáld te se azt nézni, hogy randizgatnak, összeköltöznek, házasság, baba stb., jajdeszupeeer, hanem hogy mennyi szarság lehet a felszín alatt, amiről fogalmad sincs, mert még a legjobb barátnőid is inkább elegánsan elhallgatják vagy ami számunkra rendben, belefér, az normális esetben elfogadhatatlan (nem kell egyből óriási dolgokra gondolni, elég pl. csak az apró, szemétkedő kis kritikákra, kósza kúrólájkokra és hasonlókra).
Nekem ez furcsa. Az én barátnőim kb fele-fele arányban foglatak (én is az vagyok) és szinglik. Senki sincs mellőzve, ugyan úgy találkozunk mi csak csajok. Senki sincs nonstop a párjával, kell külön is élni kicsit.
Igazából akármit lehet írni itt neked, te eldöntötted, hogy inkább sajnáltatod magad, mintsem nyiss mások felé. Ha feladod, felesleges a hiszti. Ha viszont össze szeded magad, és rendet teszel az életedben, akkor még lehetsz boldog is. Persze, önmagad sajnáltatni sokka könnyebb.
#5 Mert hogy kellene? Hol a hiba a gondolatmenetemben?
Amúgy jav.: számunkra = számukra (mert számomra pont nincsenek rendben)
#3 vagyok
Pedig egyrészt semmivel sem lenne jobb, ha hagynám magam vágyakozni, mert attól még ugyanúgy kb. előbb nyerném meg az Eurojackpotot, minthogy összejöjjön egy JÓ kapcsolat. Nekem csak valami bődületesen szart van esélyem találni, olyan meg minek, van és lesz még a jövőben is épp elég bajom anélkül is.
Másrészt nem úgy tűnik, mintha nem lenne igazam, lásd a válási statisztikákat. Az élettársi vagy (még) nem együttélős kapcsolatokról ugyan nem igazán érhető el még ennyi info sem, de sejthető, mi a helyzet azokkal is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!