Ha a nő azt írja, hogy "nem áll készen kapcsolatra" és "magát kell először rendbe raknia", honnan tudjam, hogy mikor jön el?

5-ös nagyon jókat mondasz a női működésről, részemről én felpontoztam! Hasznos és őszinte válasz, nem akarom túlhypeolni de tényleg nagyon örülök neki hogy ez így le lett írva. A legtöbb itteni nő sokszor köntörfalazik össze vissza, vagy feleslegesen bunkózik, te pedig ehelyett segítettél a kérdezőnek, végre őszinteséggel, ami a többségből sajnálatos módon hiányzik.

Viszont nekem most szemet szúrt valami, és ezt kérlek ne vedd támadásnak, mert nem ellened szól, csak korábban is találkoztam már ezzel a jelenséggel. Inkább a többi - kevésbé őszinte - nőtől kérdeznék rá, szóval akkor hogy is van ez?

"Tanuld meg, hogy egy nő nagyon-nagyon ritka esetben fogja egyenesen a szemedbe mondani, hogy nem tetszel neki. Nem azért, mert gonosz, hanem mert egy nő általánosságban sokkal kevésbé szeret konfrontálódni. Ezért ha ilyen, és ehhez hasonló mondatokat hallasz, akkor azt magadban egyenlőnek kell venni egy elutasítással."

Tehát a legtöbb nő fél konfrontálódni, ezért pl a félrebeszélés, eltünés, ghosting, sok más is enyhébb elbírálás alá esik nőknél. Ezt más nőktől már hallottam itt, gyakorlatilag így kimondva. Oké, legyen. Viszont akkor hogy lehet az, hogyha a legtöbb nő fél konfrontálódni és egyenes választ adni a másik félnek egyenlő partnerként, akkor pl itt gyakorin össze vissza szídni a férfiakat, meg gyalázni őket, és elmondani minden rossznak, lepontozni, kötekedni, attól meg vhogy mégsem félnek. De miért is? Hiszen ez is konfrontáció. Jó lenne ha előkerülne valamelyik kötekedő vagy lepontozó, és adna rá értelmes magyarázatot, random anyázás meg ovis röhögős beszólás helyett. Csak kultúrált civilizált emberek módjára beszélgetve, nekem az is megfelelő lenne. Csak erre kérnék most őszinte választ. Valaki esetleg?

21

Válaszolok neked őszintén, valós tapasztalatokra alapozva.

Én bizonyos helyzetekben azért nem akarok konfrontálódni, mert félek, egyáltalán nem azért, mert érdekelne a másik lelkivilága, de még csak nem is azért, mert ne akarnék legbelül konfrontálódni. Sajnos előfordulhat, hogy ha begorombul a másik, akkor féltenem kell akár a testi épségem, mivel a legtöbb férfi fizikailag erősebb nálam. Éppen ezért mérlegelni kell, hogy mikor, hol, milyen helyzetben és milyen stílusban konfrontálódunk.

De nemcsak erről szól a dolog, hanem egyszerűen nincs kedvem visszautasítás során az ezekhez hasonlókat (MIND valós példákra van alapozva és mind elhangzott több férfitól is valamilyen formában) hallgatni, amikor őszintén rövidre zárom, és megmondom, hogy személy szerint ő nem tetszik:

- MÉGIS MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT, aztán ha őszintén válaszolok, hogy mondjuk szexuálisan nem vonzódom hozzá, akkor vagy nekiáll sértegetni (felszínes ribi, nincs lelkem, nagyra vagyok magammal, pedig közel se vagyok nagy szám, stb.), vagy promózza magát, hogy milyen fantasztikus az ágyban, és pár orgazmus után átgondolnám

- Elkezd elemezgetni, hogy miféle lelki sérüléseim vannak, miért és hogyan fogok örökké egyedül maradni

- Vájkál, hogy akkor ki tetszik nekem, és azok a férfiak hogyan fognak megalázni, megcsalni

- Előadja a nagy gurut, és megpróbálja aranyosan okoskodó stílusban előadni, hogy össze vagyok zavarodva és még saját magamat sem ismerem, így a visszautasításomat sem lehet komolyan venni

- Megmagyarázza, hogy butaságokat hiszek, és amilyen oknál fogva visszautasítottam, az csak "kifogás"

Egy idő után nagyon fárasztó és irritáló hallgatni ezeket.

Csak egyetlen probléma van, amire a sok év alatt rájöttem: Hiába nem konfrontálódik az ember lánya, akkor sem ússza meg az idiotizmust, ha olyan pasiba futott bele. Lásd pl. a kérdezőt, aki már ott tart, hogy minek is akarnak A NŐK egyenrangúak lenni (akinek ilyen megfordul a fejében, az mellesleg számomra egy olyan szintű emberi szenny, hogy onnantól én az alapvető emberi tiszteletet is kérdéses, hogy megadnám-e neki).

Normális férfi elfogadja az elutasítást, akármilyen stílusban is történik, és akármilyen okot mondott a nő. Ha köntörfalaz a nő ilyen h.ülyeségekkel, hogy "nem áll készen kapcsolatra", akkor szomorú, hogy létezik olyan csicska, aki akkor komolyan ki akarja deríteni, hogy méééénem, meg, hogy majd mikor lesz készen, és akkor ugrásra készen várni rá. Még a gondolat is nevetséges, legyen már kicsit több önbecsülése, büszkesége. Ha a nő részéről nem, akkor hát nem, ez van. Lépjen tovább, keressen mást.

Az a típus, aki nem képes elfogadni az elutasítást, nem normális, és hiába mondja, hogy az elutasítás módjával van baja, ez vagy hazugság, vagy önbecsapás, és úgy gondolom, hogy ha más módon, más szavakkal történt volna, abba is beleköt. Én ezt tapasztaltam. Ha egyenesen és gyorsan utasítom el, akkor azt állították, hogy nem az elutasítás a bajuk, hanem az, hogy úgy tettem, hogy semmit nem tudtam róluk, és én ennek ellenére percek alatt dönteni merészeltem, és ez lekezelő. Ha kedves voltam, beszélgettem, barátkoztam, és aztán kapta a visszautasítást, akkor az volt a probléma, hogy miért kellett "megvezetnem", miért mosolyogtam, miért mentem bele, stb. Ha mondtam indokot őszintén, akkor az volt a baj, hogy megsértem, ha egyáltalán nem indokoltam, akkor pedig az, hogy mi az, hogy még ennyire se méltatom, ha pedig kamu indokot mondtam, akkor vagy felbőszültek vagy pedig szó szerint vették és ragadtak rám tovább.

Az is igaz, hogy biztos van olyan, akit x módon utasítottam el, de y módon felelt volna meg neki (tehát igényelte volna az őszinteséget és nem küldött volna el érte a pitsába), de azt meg ne várja senki, hogy bogozgassuk, hogy éppen kinek mi felel meg, és mitől fog elkattanni. Őszintén megmondom, hogy egyáltalán nem érdekelt a legtöbb visszautasított pasi lelkivilága (kivéve, ha mondjuk emberként/barátként/kollégaként tényleg kedveltem már előtte), csak annyit akartam, hogy minél előbb hagyjanak békén.

Szóval a lényeg, hogy én már rég rájöttem, hogy semmi értelme kerülgetni a forró kását, az elutasítás így is, úgy is elutasítás és erre rá fog jönni a pasas is, és attól a kevéstől, akiknél benne van a pakliban, hogy féltenem kell akár a testi épeségem, nem szabadulok meg azzal, hogy finomkodó indokokkal koptatom le őket. Én megtanultam határozott lenni és lesöpörni magamról az olyan férfiak reakcióit, akik nem tudnak az őszinteséggel mit kezdeni. De megértem azt a nőt, aki nem jutott még el ide, vagy egyszerűen csak még mindig tart a reakciótól. Én is voltam abban a helyzetben. De eljött a pont, amikor meguntam, és az a pont is eljött, hogy kiszakadt belőlem már egy emeltebb hangú "hagyjál már békén légy szíves", amikor nem akart leszállni rólam a pasi, és nekiállt erre pofonnal fenyegetni. Szóval ja, megesik az ilyesmi. Ezért át kell gondolni, mikor, kit, hogyan.

Egy anonim oldalon pedig nincs fenyegetettség, ezért mer itt mindenki mindenkit konfrontálni.

Valószínűleg fél tőled/A reakciódtól, emiatt nem merte megírni.

Az exférjem is pont ilyen értetlen, mint te, nem ért a nem-ből. Agresszív és kiszámíthatatlan, egyedül a közös gyerek miatt kommunikálok vele.

Az is a gond, hogy pióca vagy, tapadsz. Miért?

"- MÉGIS MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT, aztán ha őszintén válaszolok, hogy mondjuk szexuálisan nem vonzódom hozzá, akkor vagy nekiáll sértegetni (felszínes ribi, nincs lelkem, nagyra vagyok magammal, pedig közel se vagyok nagy szám, stb.), vagy promózza magát, hogy milyen fantasztikus az ágyban, és pár orgazmus után átgondolnám

- Elkezd elemezgetni, hogy miféle lelki sérüléseim vannak, miért és hogyan fogok örökké egyedül maradni

- Vájkál, hogy akkor ki tetszik nekem, és azok a férfiak hogyan fognak megalázni, megcsalni

- Előadja a nagy gurut, és megpróbálja aranyosan okoskodó stílusban előadni, hogy össze vagyok zavarodva és még saját magamat sem ismerem, így a visszautasításomat sem lehet komolyan venni

- Megmagyarázza, hogy butaságokat hiszek, és amilyen oknál fogva visszautasítottam, az csak "kifogás" "

Az meg se fordul a fejedben hogy igazuk van esetleg?

És mondjuk tényleg nem ismered magad? Nem lehet hogy tényleg sérült vagy és tényleg olyan férfiak után futsz akivel képtelen vagy kötődésre és szeretetre alapuló kapcsolatot felmutatni?

Vagy amit felhozol indoknak hogy miért ne lépjetek kapcsolatba az butaság? És mondjuk sokkal tapasztaltabb mint te vagy nagyobb az EQ-ja a tiednél sokkal és ezért tudja hogy nem jól gondolod?

Te is nagy arccal meg vagy győződve az igazadról, akkor az miért elképzelhetetlen ha egy férfi nem a nagy arca hanem a tapasztalatai és a széleskörű világlátása miatt szintén meg van győződve az igazáról? Te csak eltüntetni az útból akarod őket, ezek a férfiak pedig magukat és téged is boldoggá tenni. Akkor ki is az idióta?

Egy óvatos kérdés: Többször is kimondtad hogy nem érdekel a másik ember (férfi) lelkivilága. Akkor a férfiakat miért kellene hogy érdekelje a tied? Ha pedig nem érdekli a lelkivilágod akkor simán megteheti hogy elvárja hogy adj neki esélyt mert neki az a jó. Vagy ha bűnözőbb hajlamú, gátlástalanabb akkor a szexet is elvárhatja akkor is ha te nem akarod. Most biztos köpni-nyelni nem tudsz és majd jöttök hogy erőszakot promotáló incelfajzat vagyok de kérdem én: Miben különbözik ez attól hogy egy nő nyíltan szharik bele a másik lelkivilágága, abba hogyan bántja meg?

Még óvatosabb kérdés: Ha a félelem irányítja azt hogy mertek-e konfrontálódni és oda képes vezetni hogy össze-vissza beszéltek akkor miért van rendjén az hogy a társkeresés kapuőrei a nők? Miért van rendben hogy egyenességre is képtelen emberek döntenek a mi sorsunkról és elronthatják az életünket, elvehetik az önbizalmunkat? Nem mellesleg a döntéseikkel sokszor a saját életét is tönkrevágja rengeteg nő.

Utolsó remekül prezentálta azt, miért is nem merünk férfiakkal konfrontálódni.

Ijesztő a felfogásod, remélem, nincs most senkid, mert az nagyon megjárná.

Kérdező: 5-ös hozzászóló tűpontos választ adott.

Annyival kiegészíteném a dolgot, hogy értem, hogy te mondjuk fejlődni akarnál egy visszautasítás után, csak azt vedd számításba, hogy legtöbbször ezek a dolgok nem "mérhetőek".

Szóval nincsen feltétlenül olyan indok, hogy "azért nem folytatjuk a dolgot mert büdös a hónaljad" vagy "azért nem akarok veled kapcsolatot, mert szőrös tarkód".

Érted? Nem kell feltétlenül jól megfogalmazható, egyértelmű okának lennie a visszautasításnak, a nők nem így működnek.

Amikor anno az exem kidobott, előtte csak annyit mondott, már nem szerelmes belém. Bármit is jelentsen ez. Aztán biztosra ment és közben míg együtt voltunk azért keresett valaki mást magának, majd csak utána csalt meg és szakított.

De különösebb oka nem volt a dolognak, egész egyszerűen másra vágyott.

Szakításkor is mondta, hogy valószínűleg nagy hibát követ el, de ne abból indulj ki, hogy ezek racionális, tárgyiasítható dolgok. Egyszerűen csak így vannak, legtöbbször nincs különösebb oka a visszautasításnak.

Ezért van az, hogy nagyon sokan bántalmazó kapcsolatban élnek, ahol a pasi mondjuk minden este megveri a nőt, bántalmazza, megalázza a párját stb.

És igazából a most nem állok készen egy kapcsoaltra még egy teljesen korrekt, normális visszautasítás, elvégre itt nem magadban fogod jó esetben keresni a hiábat, hanem a nő azt sugallja, hogy ő benne van még valami probléma ami miatt nem áll készen. (amúgy valójában VELED nem áll készen és soha nem is fog).

Az is teljesen igaz, hogy a nők kerülik a konfrontációt, főleg a férfiakkal.

De nagyon nehéz olyan indokot, érvet kitalálni amivel el lehet kerülni ténylegesen az összetűzést, főleg ha érzelmi alapon "gondolkozol". Márpedig a nők érzelmi alapon működnek és racionálisan nehezen tudnak megmagyarázni főleg ilyen dolgokat, hogy mondjuk több randi után végül miért nem akarnak tőled semmit.

Persze sokszor van ár egyértelmű magyarázat, hogy bunkó voltál, szar a stílusod, mégsem nézel ki annyira jól vagy egyszerűen van jobb lehetőség a láthatáron, de sokszor pedig tényleg csak annyi a lényeg, hogy nem tőled akarnak bámit is.

Fogadd el és lépj tovább.

23-as jó válasz, köszönöm neked, ment is a felpontozás. Ezek a válaszok már magukban többet érnek mint 10 másik felesleges kérdés, ahol csak a semmitmondó vita megy és tipikus hazugságok. Nagyon jól rámutat a női lélek működésére, még ha a többségük veled ellentétben ezeket nem is képes kifejteni és megmagyarázni. Mert vagy maguk sem értik mivel egyszerűek, vagy annyira álszentek, hogy nem ismernék be. Szóval tényleg jó és hasznos válasz. Én is nagyjából ezekre jutottam korábban, amiket te is állítasz. De szerintem fontos a párbeszéd, így lehet csak és kizárólag biztosra tudni dolgokat.

Viszont akkor megint csak van egy dilemma és ellentmondás. Jogos amit írsz, sokan félnek, nem akarnak konfrontálódni, tényleg rengeteg lehet a vadbarom vagy agresszív erőszakos férfi is. Na de ha valakitől félsz, akkor mi a jobb, ha elkerülöd és közben normálisan éled az életed, vagy ha folyamatosan a háta mögött gyűlölködsz rá, vagy ahonnan nem tud elérni a kerítés mögül hergeled és gyalázod és köpködöd? Mert az a baj sok nő pontosan ezt csinálja, egymás közt is így beszélnek a férfiakról, és ami mégnagyobb baj, pl itt gyakorin is. Sokszor összemosva az egyébként tényleg normális férfiakat (és most nem magamra gondolok, én már túlléptem a normalitáson rég, nincsenek tévképzeteim erről) a mindenféle alja erőszakos ösztönlényekkel. És folyamatosan a férfiak általáos halmazát összemosva, hergelve, gyalázva, leszólva, lepontozva. Ez miért jó? Ebben a viselkedésben semmi nőiesség nincs. Akik így állnak a másikhoz, azokat miért kéne nőként tekinteni és tisztelni, vagy normális nőként állni hozzátok? Mert sokan meg emellé abszurd módon elvárnák, és persze a másik a hibás ha nem adja meg, pedig a másik totál nem nő módjára viselkik. Ráadásul ha ez a hozzáállás a férfiak felé, ők miért várnának el normálisabb viselkedést? És főleg az a probléma hogy nem a szemétláda elemek felé alkalmazzák szelektíven, hanem sokan válogatás nélkül az összes férfira, meg lehet nézni az oldalon is pl. És akkor van ennek egy abszurdabb verziója, amikor a tényleg redflages idióta ellen meg nemhogy nem alkalmazzák, hanem kifejezetten aláfekszenek, meg futnak utána, meg felcsináltatja magát vele ÉS emellett szídja a tényleg normális férfiakat is, meg viselkedik velük ultragáz módon, sokszor nyiltan is mert tudja hogy a másik jó ember és nem lesz következtménye.

És az ezzel a baj, hogy ugye azért jöhet elő ez a fajta gyűlölet állításod szerint, mert nincs következmény, itt már nem kell félni. De kérdezem én, ha változa a helyet, és hatalmat kapnának ezek a fajta gyűlölködő nők, mi lenne belőle? Véletlen sem nemi alapú elnyomó és gyűlöletrendszer, nem? Szóval a jelenkorra sokaknál kialakult szélsőséges és radikális femináci hozzáállás szerintem van akkora probléma már magában is, mint ami ellen úgymond a jelenkorban sok nő küzdeni próbál. Meg kérdezem én, mivel jobb az egész? Ugyanúgy agresszió, ugyanúgy nemi alapú, csak annyi hogy mivel még erőtlenebbek, ezért sokszor gyáva módon megy végbe, amikor büntetlenül tehetik meg. Pl itt gyakorin is. Érdekes dolgok ezek összességében.