Ez ennyire fura lenne?

Mármint mi? Hogy nem bújnak statisztikákat, meg nem folytatnak nemek harcát?

Ez nem csak a nőkre, hanem általában az emberekre jellemző.

Persze akibne dolgozik a sértettség, az utánamegy mikor ki a hibás, stb..

Nem mintha a dolog fekete-fehér lenne.

Pl azt a tény a hajadra kenheted, hogy párkapcsolat után a csajoknak hamarabb van új párja, miközben az is tény, hogy a csajok akár hónapokkal, félévekkel hamarabb észreveszik, ha a kapcsolat tönkrement.

A szakítás a hosszú párkapcsolatokban nem az elváláskor történik, hanem akár hónapokkal korábban.

A szakítás feldolgozásának görbéje is kb pont fordítva van a két nemnél általában.

Arról már ne is beszéljünk, hogy pl 30 fölött már igazán nem érdemes gyászolni egy évig, mert szorít az idő.

na, most akkor mi értelme annak, hogy ki mikor talál új párt?

Elárulom: semmi. Ebből nem lehet általános következtetést levonni. És a legtöbb ember pont emiatt nem is foglalkozik ilyennel. Egyszerűen egy nem-frusztrált ember nem akar vádolni, bizonyítgatni, versengeni a másik nemmel.

Én is voltam úgy a húszas éveim elején, hogy annyit csalódtam a férfiakban, hogy már nem hittem a szerelemben, és úgy voltam vele, ha lesz gyerekem, az spermadonortól, mert nekem nem kell kapcsolat, úgyis csak szar lesz :D De ez elmúlt, egy idő után lenyugodtam. Sokaknak van ilyen korszaka, de szerintem nem az a jó megoldás, hogy akkor tényleg ne legyen párja az embernek, csak dugópajtija. Túl kell lépni a fájdalmakon és okosabban szelektálni.

Igen, meglepő tud lenni, hogy a férfiaknak is vannak érzéseik, mert NEM MUTATJÁTOK KI. Eddig egyszer volt olyan szakításom, ahol a srác sírt, az összes többinél full fapofával ültek és nézték hogy én bőgök, olyan könnyen elengedtek, nem mutatták jelét annak, hogy fájna nekik. Minden srác akivel beszéltem szakításról azt mondta, hogy már aznap túlléppett, de legkésőbb 1 hét múlva. Volt olyan is, hogy rákérdeztem egy srácnál, hogy mi van a barátnőjével, kiderült, hogy szakítottak, de ő már teljesen jól van. Később még egyszer az este folyamán szóbahoztam a nőt és napokig kivolt rám, hogy én mekkora g.eci vagyok, hogy neki fáj a dolog de én róla beszélek... Egyszer egy exemre írtam 3 hét után hogy még mindig szeretem és hogy ő esetleg nem érzi e ugyanezt, mert én újra akarnám kezdeni. Azt mondta, hogy 5 napig nagyon szenvedett, de aztán jól lett. Hónapokkal később találkoztam egy barátjával aki mondta hogy emlékszik hogy a csoportos skype beszélgetésekre amiket tolni szoktak nem ment fel 2 hétig, aztán még egy hétig olyan levert hangja volt, úgyhogy kivolt összesen 3 hétig. Ő 5 napot mondott, de kiderült, hogy 3 hét volt. Az jó. Én 4 hónap után éreztem azt, hogy nem akarok öngyilkos lenni, de még kellett pár hónap, mire teljesen túltettem magam. Barátnőim mindig hosszú továbblépésről számolnak be, a fiúk meg rövidről. Nem kell csodálkozni, ha valaki meglepődik, miután ti eljátsszátok, hogy nincsenek érzéseitek.

Megcsalás. Nos engem csalt már meg férfi. De persze ez akárkire jellemző lehet, nem kell hozzá k.vának kinézni sem. Általában a nők szakítanak és nekik lesz előbb új? Lehet, bár velem többször szakítottak, mint fordítva, illetve egyszer találtam előbb hosszú kapcsolatot, mint az exem, de amúgy minden exem utánam olyat talált, akivel évekig együtt volt, én meg volt, akivel csak pár hónapig. Egyébként általában egy nő azért lép félre, mert el van hanyagolva, egy férfinak meg elég, ha csak megunta a vele való szexet. Ez általánosítás persze.

Amúgy ez olyan, hogy tapasztal valamit egy nő és amikor megtudja, hogy egy férfi nem ugyanazt tapasztalja, akkor meglepődik elsőre. Én így voltam a Tinderrel. Nekem sok matchem volt, illetve nekem igényes profilom volt, több képpel, hosszabb leírással. Nem értettem pl, hogy miért akad ki azon valaki, ha nem írok vissza, hát miért nem ír rá egy másik matchére? (azért mert nincs másik) Vagy mit panaszkodnak a palik, hogy vissza sem írnak, egyszerű, nézzék meg a nők leírását és arra reagáljanak (csak hogy a legtöbb nőnek nincs leírása). Úgyhogy ja, meglepő volt, amikro először felvilágosított valaki, hogy nálatok ez máshogy megy :D

"Hol volt szó itt a nemek harcáról?"

Ott, ahol azt fejtegetik, hogy milyen nehéz egyik vagy másik nemnek.

21 évesen jöttem össze életemben először egy lánnyal. Aranyos, kedves, átlagos, normális családból származó lány volt. Szorgalmas volt, keményen tanult és voltak tervei a jövőre, ahogy nekem is.

Úgy gondoltam, nagyon jól elleszünk, jó sokáig, igazából minden működött tök jól.

Azán a szakítás előtt kb. fél évvel már feltűnt, hogy mintha valami nem lenne rendben a kapcsolatunkban. Persze mindig elhessegettem és elnyomtam ezt a gondolatot, más okokra fogtam azt, hogy hirtelen megváltozott a viselkedése. Egyre távolságtartóbb, ridegebb lett velem szembe, a végén már szinte undorodott tőlem, az is nehezére esett hogy hozzám érjen, és azt sem engedte, hogy egyáltalán én a közelébe legyek.

Kvázi abból állt már a kapcsolat, hogy átmentem hozzá és ott ültem csendben vagy olvastam, esetleg telefonon lógtam, amíg ő tanult.

Gondoltam biztos a sok stressz okozza az egészet, amint végez a vizsgáival minden újra normális lesz és újra lesz ideje rám is.

Hát ennél nagyobbat nem is tévdhettem volna...

A vizsgák befejeztével elment egy fesztiválra a barátnőivel (nem volt ebben semmi szokatlan számomra, mert sokszor "elengedtem", én is mentem külön haverokkal ide-oda), amikor hazajött találkozni se nagyon akart. Kb. pár nappal a hazaérkezése után volt hajlandó összefutni, de akkor is "semleges" helyszínen (tehát s nála se nem nálam). Akkor nyögte be, hogy szakítani akar és amúgy megcsalt a fesztiválon...

Én bevallom férfiasan végig bőgtem, eszméletlen szarul éreztem magam. Főleg, hogy tényleg úgy gondoltam megoldunk minden "problémát" és rendeződik az egész kapcsolat.

A gond csak az volt, hogy nem voltak problémák. Egyszerűen már nem akart velem lenni és kész. Csak ezt ugye nem mondta volna el előtte fél évvel, hanem inkább kivárt és biztosra ment. Később összejött a sráccal akivel megcsalt, talán még mindig együtt vannak.

Még abban az évben párszor találkoztunk, meg "beszélgettünk" neten, de egyre durvább és durvább viták lettek csak az egészből.

Neki nagyjából SEMMIT nem jelentett a mi kapcsolatunk, azonnal továbblépett, mintha mi sem történt volna és tök természetes módja lenne a szakításnak az hogy megcsal, kidob majd pár héttel rá még hívogat, találkozni akar és undorító dolgokat vág a fejemhez.

Én 2 éveig durván szenvedtem az egész miatt, ő jól elvolt.

Nekem azóta sincs senkim, ő pedig két kanállal falja az életet.

És még egyszer leírom egy átlagos, normális mentalitású (legalábbis annak tűnt) lányról van szó.

A legdurvább az, hogy akárhányszor szóba kerülnek a hasonló témák, minden férfi simerősömtől, haveromtól ugyanilyen történeteket hallok visza. A csaja elment bulizni, félrekúrt szakított.

A csaja lelépett az edzőjével, a felettesével, akár több éves kapcsolatokból léptek ki hasonló módon.

Volt akit a jegyese a legjobb barátjával csalt meg, volt aki facebook-ról tudta meg, hogy a nője már nem a nője.

A vicc az hogy az utóbbi esetben én még együtt voltam a csajommal és ketten vigasztaltuk haveromat, meg exem is mondogatta, hogy milyen egy büdös k****va a csaj, hogy ilyen módon lép le. Fél évre rá pedig ugyanezt eljátsza.

Lényeg a lényeg ezek után szerintem nincs mit csodálkozni azon, hogy normális, jóérzésű férfi nem akar se családot, se gyereket, se közös életet. Így hogyan?

Én férfiként nem vágytam soha arra ,hogy csak úgy "dugjak a nagyvilágba", hogy minél több csajt megfektessek, hogy "csajozzak". Mindig csak egy normális lányra, egy normális kapcsolatra vágytam, családot alapítani, gyereket vállalni, boldogan élni. Ahogy a szüleimtől is láttam. Ők is 34 éve házasok és a mai napig szeretik egymást. Ahogy nagyszüleim is több mint 50 évig voltak jó házasságban... stb.

A vicc az, hogy pl. szakításkor pont az exem mondott olyanokat, hogy ő még "rißanckodni akar" (szó szerint így mondta), ki akarja élni magát stb.

Hát nem tudom, mindig is úgy gondoltam ez inkább a férfiakra jellemző, de eléggé megváltozott a véleményem ez ügyben.

Szerintem mostmár inkább a nőkre jellemző az elköteleződés mellőzése, az egyéjszakás kalandok, a szexkapcsolatokban való gondolkodás.