Abban a korban amikor a nők nem mondhattak nemet én sem választhattam volna meg a feleségem?

Igen, ha a szüleid választottak neked házastársat, akkor férfiként sem mondhattál nemet.

Illetve a másik, hogy a szülők is ritkán választottak nem vonzó partnert a gyereküknek. Miért akarnál kib*@szni a gyerekeddel és a leendő unokáiddal, a a gyerekeddel hogy egy nem vonzó párt választasz neki, az unokáiddal pedig hogy a nem vonzó vőd/menyed miatt ők is esélyesebben lesznek nem vonzóak?

Az, ahogy a filmekben ábrázolva van, hogy régen hogy volt, az nem fedi a valóságot. Az emberek régen is a vonzót választották, amikor csak tudták. A szülők a gyereküknek is. Hamis az egész, hogy régen a nőket hozzákényszerítették a férfiakhoz és utána senyvedtek egész életükben. Szeretőt is tarthatott mindenki akkor is. Az akkori emberek agya sem volt máshogyan bekötve, mint a mostaniaké.

A fél történelem meg van hamisítva. Csak találgatni lehet mi volt akkor. Lehet a legtöbb nőnek rohadt a foga, nem voltak sminkek, mai öltözék , szépészeti beavatkozások.

Simán lehet hogy pár ritka kivétellel a legtöbb nő igénytelen volt. Rohadt fogak, elhízás , lógtak a mellei , zsíros haj, kiütések , fertőzések stb. Mai kor férfiai nem biztos hogy iyleneket szeretne dugni.

Hogy ki és milyen mértékben dönthetett, az a helyi szokásoktól is nagyban függött, de nem csak a középkorban, még a 19. században is. A házasság politikai-gazdasági szerződés volt, nem valami évekig tartó randi szerelmesek között.

Pl. Erzsébet császárné (Sissi) szülei is eredetileg mindketten mást szerettek, de egymással kellett házasodniuk és kész. Igen, a férfinak is megmondták, hogy "márpedig ezt a lányt veszed el".

De a királyok, nagyurak, sőt a gazdag kereskedők és tehetősebb parasztok is így házasodtak. Politikai szövetség, vagyonnövelés volt a lényeg, az, hogy ki-kit szeret, - vagy tetszik-e egyáltalán a másik félnek a menyasszony vagy a vőlegény - teljesen lényegtelennek számított.

100 éve még bőven lehetett nem szerelem alapján házasodni. Most is kezd részben visszatérni az érdek alapú házasság.

Nem olyan régi ügy az érzelmi szimpátián alapuló együttélés. Indiában tudják, hogy az érzelmek milyen hullámvölgyeken tudnak átmenni. Ott azt mondják, hogy nem kell tűznek lenni az elején, ha a szülő ügyesen választanak, akkor majd felforrósodik a tűzhely. Szóval inkább azt nézik, hogy a gyerek hogyan lehet boldog kezdeti érzelmek nélkül. Az anyagiak fontosak, de a házasságokat a szülők igyekeznek rendezni a család és a gyerek érdekei szerint. Mondván, hogy egy gyerek nem elég érett eldönteni, hogy mit szeretne. Itt nem az extrém 10 évesek házasságairól van szó, hanem nagykorú nálunk is törvényes kapcsolatokról.

#7 Igen.Hallottam ezt valahol, hogy egy indiai fazont megkérdeztek, miért van az, hogy náluk tartósabbak a házasságok, mint a nyugati világban.Erre azr felelte, hogy azért, mert náluk érdekből házasodnak, nyugaton pedig szerelemből.Náluk pl. 5 év után eljut a házasság egy olyan szintre, amire a nyugati házasságok.

Tehát hogy náluk addigra megismerik egymást a házaspárok, összeszoknak.Nyugaton meg pont emiatt ennyi idő alatt kiábrándulnak egymásból, mert elmúlt a szerelem.:)

De nem lennél nemes. A többség zsellér volt, vagy szolga. Jó esetben falusi polgár, kézműves, kereskedő akármi, ők az átlag földművesnél talán pár fokkal jobban éltek, igaz ők se voltak olyan sokan. Sokkal nagyobb volt a társadalmi vagyoni eltérés. Nemesként tényleg bármit megtehettél, de az kb a társadalom 0.00001%-a, most mondtam egy számot de érted a lényeget, az arányt. És oda szinte csak születhettél.

Viszont ha ilyesmiről ábrándozol, inkább az ókori rómát ajánlom. Ott az átlag polgárnak is simán lehetett szolgája vagy rabszolgája, aki gyakran az ágyasa is volt egyben. Gyakran többen is. Bár az objektivitás végett azért tegyük hozzá hogy ez se feltétlen jó dolog, mert gondolj bele mi van ha te születsz rabszolgának, vagy tesznek azzá.