Azért vagy társkeresőn, mert élőben nem mersz odamenni a lányokhoz/nem jönnek oda a pasik?

Nálam ez helyzetfüggő. Ha egyedül van a lány és úgy látom nem zavarok odamerek menni, ha pl vannak körülötte más emberek vagy csak így szembe jön az utcán, buszon stb, akkor nem.

Na meg társkeresőn ebből kifolyólag sokkal több lehetőségem van szingli lányokat megismerni, mint élőben.

Élőben senki nem tetszik a környezetemben

Se a kollegák se a szomszéd se a màsik szomszéd azok haverjai se. Nemhigy nem tetszenek, hanem kritikán aluliak.

Az exeim haverjait meg az összes exem leoltja rólam azoknál esélyem se lenne.

Egyszer nagynehezen eljutottam szórakozóhelyre hát alig voltak azok is részeg vidékiek. De rámtapadt egy huszéves aki az éjszakàra felhivott magához. Hát kösz bakker minek néz?

A kidobó anno szeretőm volt, most is lehetne, de nem kell ilyen kapcsi már.

Valójában akivel lehetne vmi es tetszik a környezetemben (pl egyik másik exemmel kibékülhetnék)azok meg nem kellenek.

A kollegák meg bünrondák meg pl pár barinőm exe is nyomul de nekem azok se kellenek.

Marad a net

Nem merek kezdeményezni, de ronda vagyok, úgyhogy senki más sem fog...

Társkeresőn meg kb megtaláltam azokat a "drágaszágokat", akikkel együtt jártam fejlesztőre, mert ötödikben nem tudtak írni...

Oda merek menni, sokat csináltam is régebben.

De semmi kedvem már. Miért?

Mert unom a visszautasításokat, megalázásokat, szó nélkül otthagyásokat a nők részéről.

Egyik se engedi legalább, hogy beszélgessünk normálisan. Én már annak is örültem volna, soha nem nyomultam erőszakosan, ha nemet mondott hagytam.

Se élőben, se társkeresőn. Értelmetlen és esélytelen.

Mintha valami olimpiai bajnok sportolóval kellene versenyeznem (bármilyen sportág) olyan az egész. Már elkezdeni is fölösleges, mivel tudom, hogy nem nyerhetek, sőt még csak a közelébe sem érhetek.