Egyetemet végzett, képzettebb fiatal felnőttekhez szólnék; nektek mennyire mérvadó, hogy a szívetek választottja is legalább annyira iskolázott legyen, mint ti?

Hát, most meglehet kövezni, én iskolázottságra igenis szűrök. De nem azért amit itt mindenki gondol, hanem intellektuális szempontból és abból hogy a “lifelong learning” szerint élem az életem. Nekem is van több diplomám, mindig továbbképeztem magam, folyamatosan olvasok, mindig új nyelveket tanulok, stb. Ez egy fajta életstílus. Én keveset tudnék kezdeni azzal a pasival aki 3 műszakban dolgozik, hazaér és utána már ennyi elég, semmi többet nem akar az élettől, nem akarja fejleszteni magát. És nem azért mert lusta vagy ilyesmi. Ez ambíció kérdése. Nekem nagyon magas. Olyan partnert keresek aki szintén eszerint él. Hogy milyen területen az igazából mindegy.

Egyetem/főiskola ugye nem csak szakmailag tanít valamit, hanem legfőképp emberileg: amikor 3 nap alatt kell megérteni és visszaadni 3db 500 oldalas könyv tartalmát, amikor pánikrohamod van szakvizsga előtt, amikor időre teljesíteni kell, amikor 15x felakarod adni a diplomamunkád de nem teszed. Kitartasz. Foggal körömmel de véghezviszed. Raklapnyi információból kiszűröd azt ami fontos és 2 mondatban tudod összegezni, stb. Stb.

Persze azt sem zárom ki hogy olyan partnerem legyen aki mondjuk “egyszerű virágkötő”. Ha szerelmes lettél, hát az lettél.

30/N

#13

Te nagyon el vagy szállva magadtól. Szerinted a minden a boltban terem, az nem kell előállítani. Tehát csak diplomások kellenek a társadalomba. Szerintem húzd le magad a budin a diplomáddal együtt.

#23

Hagyd rá, vagy 14 éves és unatkozik vakáció alatt, vagy valami 50-es megkeseredett akinek jobb a napja attól ha másokat leszólhat.

#22:

Van egy hozzád hasonló preferenciákkal rendelkező férfi ismerősöm.

Ő is mindig olyan nőt szeretne maga mellé aki “lifelong learning”, ambiciózus, fejleszti magát, kitartó, folyton tervez, szervezkedik stb, stb. Vagyis olyan nőt szeretne mint ő maga.

Aztán amikor megkapta sosem volt jó neki.

És tudod miért?

Mert "tükröt tartott elé" a nő. Saját magát látta viszont a másikban (átvitt értelemben). Addig tartott a kapcsolat amíg a rózsaszín köd fel nem szállt, rögtön baj volt a "tökös", kitartó, ambiciózus, őt is túlszárnyaló barátnővel.

Volt aki gazdagabb volt mint ő, ez sem volt jó egy idő után, a másiknak vállalkozása volt amitől a pasi úgy oda meg vissza volt, hogy micsoda törekvő, tervekkel rendelkező csaj...... aztán benne is talált hibát.

Vagyis egy idő után nem bírta elviselni a hozzá túlzottan hasonlító (életvitelben) nőket, pedig aki meg más szempontból illett volna hozzá azt meg elutasította, mert ugye kell a diplomás, tervekkel rendelkező, céltudatos, becsvágyó nő csak hosszú távon nem tudott vele mit kezdeni.

Úgyhogy van akinek nem jön be még az a verzió sem hogy magához hasonlót keres.

25- én nem teszem az iskolázottságot kizárólagossá. Az ember minden területen és technikával próbálkozik hogy a végén siker legyen (hosszútávú tartós párkapcsolat). Így én is. Ebben a dzsungelben ahol ömlik az információ és a kifogyhatatlan lehetőségek (tinder, stb - nem vagyok fenn) tárháza fennàll én is csak valami alapján elszeretnék indulni a párkeresésben.

Úgy sem lesz rá befolyásom - mikor tini voltam mindig azt mondogattam hogy mivel én szemüveges vagyok, kizárt hogy szemüveges csávóval jöjjek össze - na persze az lett, 7 évig voltunk együtt :) Buta példa de szemlélteti az elméletemet.

Ez már csak élet. Valami folytán én is elindulok aztán ezek kívánságok. A végén úgyis valami más lesz (valószínűsíthető).

22 voltam.