Akik sikertelenek a párkeresésben: mikor tudatosult bennetek, hogy ez nem lesz egy könnyű menet?

Keso tizenevesen. Aztan elkezdett erdekelni az asztrologia, miutan leszereltem, mert orszolgalatban a csillagokat bamultuk, akkor jottek be az elso asztrologiai szoftverek, es megismertem a sajat radix kepletemet, onnantol tudtam, hogy ennek annyi.....

39F incel

12-13 évesen. Egy táborban voltunk és megtudtam, hogy a srácok megbeszélték a többiekkel, hogy velem senki se 'merjen' a felelsz vagy merszben.

Azóta rendbe jöttem, volt egy-két udvarlóm. Mostmár párom is van, jó a kapcsolatunk.

Mikor normális kiegyensulyozott jo hosszutávu kaocsolatokban csalnak meg vagy hagynak el. Amikor okuk sincs rá. A szex jó, én szexi vagyok aki kellene sokmindenkinek, együttélés rendben neha vannak viták dráma izgalom, de hol nem, nincs unalom, néha vörös vagyok neha fekete neha szoke neha plazacica néha sportos csaj, néha egy fix "állandó", de mégis más kell. Az össz indok meg csak annyi hogy mert más.

Aztán rajottem hogy sokkal jobban tapadnak a pasik akkor ha: nem akarok vele járni, nem akarok a kapcsolatban maradni, kifelé nézelődöm, nem tervezek a másikkal, na akkor meg aztán bevetnek apait anyait en vagyok az istennő, meg csicskulnak es halálosan szerelmesek. Csak hát akkor se akarok maradni.

Ismerkedésnél is ez akire rairok kezdeményezek az hanyag felvállrol vesz azt hiszi nekem kell kaparni, akivel nem akarok semmit az meg kihívásnak veszi es hajt.

Szoval amikor rajottem arra hogy kapcsolatban nem kapom meg hogy szeretnek, csak amikor leoltom kidobom vagy nem kell már a másik, akkor vagyok csak a minden, istenség.

Így most sok oincsi meg öleb meg csicska vesz körbe, akikkel ha járnék nem is értékelnének semmire, de így meg ugrálnak mint egy pincsi.

Akinel kezdeményezek az meg: "hát izé nem is tudom" ha hátat fordítok meg: vagy mégis?

Visszaemlékezve 19 éves voltam, már akkor tudtam ezt a nők visszajelzéseiből az irányomba(visszautasítás,kinevetés,megalázás). Ez mind amit kaptam. De egy jó szót sem soha.

Aztán egyetemre mentem, sok éven keresztül haverokkal szinte mindennap eljártunk valahova, ezt toltuk sok évig, próbáltunk ismerkedni, haverkodni, csajokhoz is sokat mentünk oda.

Ugyanúgy csak elutasítás, kinevetés, megalázás jött felém.

Társkeresőkön kb. azóta fent vagyok, de ott sem jobb a helyzet. Sőt, nagyon sok évig egyetlen egy matchem sem volt, így nem is volt kinek írni sem. Ahol meg lehetett írni, ott meg válasz nem érkezett.

Mostanra végleg feladtam, meguntam az egészet, valószínűleg nekem soha nem lesz kapcsolatom, mert nem születtem jó családba,jó genetikával. Ilyen az élet, nem tündérmese.

Mostanában ha leírom itt a neten, miket tudok csinálni, hogyan kezelném a nőt, ha lenne párom, egyre több üzenet jön nőktől, hogy merre lehet ilyen férfit találni? stb.

Csak hát ugye a külső. Régen azt is próbáltam fejleszteni, sokat jártam edzeni is, de nem jött be. Csak szenvedés volt számomra, a genetikám miatt sajnos közel sem olyan eredmények születtek, mint más férfiaknál. Ezt a személyi edzőm, aki az ország egyik legjobbja volt akkor, megerősítette.

Mondta, hogy kb. 4-5x annyi munkát kellene beletennem, mint másoknak ahhoz, hogy egy elég izmos testet hozzak ki belőle. Ez azt jelenti nagyjából, hogy míg másoknak 4-5 év max., nekem arra 20 évet mondott ilyen adottságokkal. Ott elvesztettem minden reményem...

14-15 éves koromban, amikor a többiek, osztálytársak és úgy a korosztályom elkezdett ismerkedni, csajozni, egyre inkább a lányok társaságát keresték. Nos, én nem. Nekem valahogy nem jött ez, talán szüleim szarságai miatt (szigorú nevelés, folyamatos "negatív légkör" stb.) nem tudom, de én inkább menekülte ma dolog elől. Pedig akkoriban még jól néztem ki, sokszor volt, hogy random lányok próbáltak közeledni hozzám, de én direkt úgy intéztem mindig minden dolgom, hogy még véletlenül se kelljen ismerkednem. Pedig eljártam otthonról, főleg 15 éves korom óta, kocsmázni, haverokkal lógni, de nekem mégis kimaradt minden még utána is, hiába voltam körülvéve és ismertem meg hirtelen rengeteg embert.

Aztán jöttek az egyetemi évek, volt pár erőtlen próbálkozásom, de nagyon nem tudtam beilleszkedni, ott borzasztó kívülállónak éreztem magam, szóval az a pár év is eltelt csajozás nélkül.

Egyetem vége felé aztán megismertem teljesen véletlenül egy lányt. Mint kiderült neki már régebb óta tetszettem, csak valahogy én nem emlékeztem még arra sem, hogy láttuk egymást, pedig sokszor voltunk egy helyen évekkel korábban is. Szóval összejöttnük, jó volt minden majd, 3 év után megcsalt, elhagyott, aztán jött a covid időszak szóval ha akartam volna sem tudtam volna nagyon ismerkedni (nem is voltam olyan állapotban).

Sajnos amíg vele voltam sem volt minden jó, az egészségem mondhatni rohamos tempóval kezdett romlani. A fogaim széttörtek, egyik a másik után mindenféle előzmény nélkül, elkezdett hullani a hajam, iszonyatos tempóval kopaszodtam, rohamaim lettek, amire gyógyszert is szedtem. Elvileg epilepsziás lettem, de amúgy minden teszt, amit csináltak negatív volt, szóval nem értem. 1 évig gyógyszereztem magam, közben ugye elhagyott a nőm is (milyen meglepő...) azóta viszont kb. 4 éve nem volt semmiféle roham, mondhatni jól vagyok.

2 éve volt pár "sikerem", összejött egy alkalmi kapcsolat is, de aztán amelyik lámnnyal komolyabbat akarta mvolna, nem lett belőle semmi. Pedig ő kezdeményezett, ő jött oda hozzám, majd végül ő is küldött el elég durván és megalázó módon.

Azóta nem ismerkedtem senkivel, szándékosan kerülök minden ilyen helyzetet, és nem akarom magam megalázó, kínos helyzetekbe hozni.

Alapból a külsőm olyan szinten leromlott, hogy nem tudom elképzelni valaha is akarna tőme bármelyik nő bármit is.

Röviden tömören kb. 15 évesen és 27 évesen is tudatosult bennem, hogy nekem e téren nem osztottak lapokat. Mondjuk más téren sem, de mindegy...