Nők, akik legalább 3 éve nincsenek párkapcsolatban! Az alábbiak közül mi az oka annak, hogy nem találtok párkapcsolatot?

Nem ahhoz képest magasak az elvárásaim, amiket én tudok nyújtani, hanem ahhoz képest, amit a férfiak. Pl. A wcbe pisiljen, ne izguljon szexuálisan a családtagjaira (vagy ne gondolja ezt normálisnak), ne hazudjon...

Már nem keresek senkit, nekem túl gyors a világ.

Nekem van egy barátnőm, nála egyértelműen a harmadik vagy a harmadik és a negyedik együtt.

Sosem dolgozott, kb. megszólalni sem szokott társaságban (hogyha elhívom barátokkal “sörözni”, akkor mindenki azt gondolja, hogy “nagyon izgult és nem mert beszélni”), én magam sem tudok vele normálisan beszélgetni.

Amúgy nagyon szép csaj, de hasonlóan jól kinéző pasikra bukik, és kb. olyan szinten van, mint a tinik.

Pl. Azt kérte tőlem egyszer, hogy szervezzek egy házibulit, amire meghívom az általam sosem látott ismerősét (akivel közös ismerősöm sem volt facebookon), hogy ő “véletlenül”összefuthasson ott vele, mert a srác korábban kikosarazta. Vagy ilyen hasonlóan véletlen helyzetek, menjünk ugyanoda kondizni (igaz több, mint egy óra az út addig a kondiig mindkettőnknek és amúgy egyikünk sem kondizott), véletlenül menjünk el a munkahelyére, mert én a főnökével akarok beszélni (igaz, indokot nem tudtam kitalálni, hogy miért kéne nekem egy ssc-ben bárkivel beszélni) stb.

Nem vagyok meg 3 eve szingli, de siman lehetek, en is ugy gondolom, hogy a ferfiak kepessegeihez kepest magasak az elvarasaim. En tudom nyujtani, ami kell egy normalis kapcsolathoz es nem Lambot meg hetvegi Maldiv kirandulast varok el.

Es azt sem allitom, hogy egyaltalan nincs olyan ferfi, aki megfelelne nekem, de lusta vagyok keresgelni es atszenvedni magamat x idiotan es tok jol elvagyok egyedul, nem hianyzik valaki jelenlete, nem hianyzik a szex, szoval nincs motivaciom hozza.

Az az oka annak hogy nem találok senkit, hogy nem is keresek. Nyűg számomra a társkeresés, ráadásul szinte biztos hogy csalódás lesz a vége, igy pedig nem éri meg azzal felborítanom a mindennapjaimat, hogy párt keressek.

Elvagyok úgy, ahogy vagyok.

Komolytalan kaocsolaton vagyok túl akkor mondhatni megvan a 3 év ha őt nem számitom.

Nem magammal van bajom hanem a pasikkal.

A mostanival se lenne vége ha komoly normális lenne.

Nem találok olyat aki komoly ÉS tetszik is.

Meg nem is keresek mert sok a foglalt házas igenytelen bunko paraszt mizuzos. A selejt. És nem akarom f.stengerben keresni az egyetlent. Akiről aztán kesobb derulne ki hogy ugyanolyan mint a többi.

Ezért vagyok egyedül. Mertmondhatni nincs kínálat normalisakból meg akik ki is néznek.