Pár évtized alatt hogy jutott ide az ország hogy egy átlag dolgozó férfi csak álmodhat a társkeresőn egy átlag nőről?

Vicc, hogy töröltetitek a hozzászólásom.

Nem érdekel, megírom megint.

Szóval, az lenne az agymosás, hogy nem hagyom taszító, elcseszett életű pasasoknak, hogy szétéljék a testem, lelkem, és úgy gondolják, hogy teljesen jár nekik egy olyan nő, mint én, mert ők szerintük "rendesek" és "megbecsülnének"?

Vagy esetleg az az agymosás, hogy szeretnék évi 1x elutazni?

Persze, mit is képzelek. :)

az átlag nő nem azt akarja hogy a pasi tudja ezt finanszírozni mindkettejük számára, hanem azt hogy partner legyen ebben - és kb a saját részét tudja finanszírozni.

átlag nőnek tartom magam, és szeretek utazgatni. egyedülállóként is utazgattam, és olyan párt akartam, aki szintén szeret ÉS aki megengedheti magának - mert az egy dolog hogy tudtam magamnak fizetni, de másnak már nem lett volna elég pénzem.

nyilván ha megszokunk egyfajta életstílust (legyen szó férfiról vagy nőről), akkor az alá nem akarunk leadni, és egy olyan társat szeretnénk magunk mellé, akivel legalább ezen a szinten tudunk élni.

És persze, nyilván van az a réteg aki elvárja hogy mindent a férfi fizessen, de az nem az "átlag nő" kategória. Nagyobb az önbecsülése ennél egy átlag nőnek minthogy mindent a férfival fizettessen.

"Nézem ezt a kategóriát és alig akarom elhinni,amiket itt írnak."

Ne is hidd el, mivel nem sok köze van a valósághoz.