Nők egy maximum hány éves férfinak nézik el ha alja munkája van?

Egynek sem, ha ebből él meg.

Ha csak egyetem mellett csinálja, akkor hajrá.

18 mekkora egy ostoba, tájékozatlan barom vagy😂

2-300 000?

Alap, hogy ennyit megkeress, de még eltemetni se lehetne, csak a háromszorosából, nemhogy még normális életszínvonalad legyen, ami neked már travel addict, te idióta…🤦🏻‍♀️

Ha nem keresel meg minimum ennyit, akkor inkább a munkahelyváltással foglalkozz, ne a csajozással, mert rövidúton felkopik az állad.

Mégis mennyit gondoltál keresni? 138 000-et?😂

Kit tudnál te eltartani? Magadat se…

Inkább feküdj vissza, ha már az agyad helye fáj…

Ezeknek minden alja munka ahol be kell egy kicsit koszolni a kezed.

Ők max. a fsz cibálásra jelentkeznek.

#26: Aljamunka a nők szemében = keveset fizet ÉS nem tanár/mentős/rezidens orvos/alapítványi cicamentő VAGY sokat fizet, de veszélyes, illegális vagy nincs idő minőségi együttlétekre, programokra olyan sok a munkaidő.

Aljamunka férfiak szemében = keveset fizet és fajlagosan sokat kell dolgozni/stresszelni/balesetveszélyes/nincs olyan fejlődési lehetőség, amit akár ott, akár az élet más területein kamatoztatni tudnál VAGY sokat fizet, de hatalmas áldozatok árán, pl. negyedévente jársz haza és 6 románnal alszol emeletes ágyakon és májkrémen meg rizsen élsz, hogy spórolj és maradjon értékelhető összeg, esetleg ível fel a karriered, csak a gyerekeidet sem látod felnőni és az asszony szeretői se tűnnek fel, mert ha éppen nem dolgozol, akkor tárgyalsz, munkát hajtasz fel.

A futár pedig másodállásként ékes bizonyítéka, hogy valamit rosszul csinálsz. Bármi is legyen a szakmád, ha te futárkodni KÉNYSZERÜLSZ másodállásban, akkor ott valami nagyon nem oké. Főleg, hogy ezek a 6-700 ezres keresetek arra vonatkoznak, ha valaki minimum heti 6 napokat tol le 12 órában a csúcsidőkben és bevállalja a kámnikulát, -10 fokot, szakadó esőt, széllökéseket és a pirosbetűs ünnepeket, hétvégéket is. És MELLETTE még rutinos, gyors is. A kettő együtt.

Egyesek valahogy szent tehénként kezelik a munkát és azt hiszik léteznek ilyen echte sztahanovista emberek, más nők már eleve hátsó szándékkal közelítenek az ilyen dolgos emberek felé. Jellemzően az etnikai kisebbség egyébként, de nem akarok ujjal mutogatni. Hiszen náluk win-win a dolog, hiszen kifáradsz a munkában, jól fog jönni a lecsó meg a mosott, vasalt ruha, amit eléd tesz az asszony, a fizetésedet már csak azért is leadod, mert nem esik jól hulla fáradtként még ezzel is bajlódni majd szépen lassan azon kapod magad, hogy anyádat helyettesíti az asszony otthon. Mikor meg már a gyerek is megvan nincs visszaút, arra is dolgoznod kell, pedig egyre kevésbé bírod, mert te is öregszel.

És mikor megkapod a kegyelemdöfést, hogy még így 150%-on pörögve sem vagy elég jó, éppen csak megfelelő, mert jobb nem jutott neki, a pulyákkal meg már még kevésbé fog, akkor utána még nagyobb kitörő örömmel fogsz bejárni dolgozni.

Nem azt mondom, hogy mindenki egyformán utálja vagy szereti a munkáját, de azért az emberek többsége szereti, ha van eredménye annak, amit csinál. Egy takarító is jobban szereti a nagytakarítást, még ha nehezebb is, mert utána csillog-villog minden, látható az eredménye, a napi monoton szopásnak csak a hiánya tűnik fel.

A kamionos is jobban szereti, ha új helyre megy és vannak újdonságok, nem ugyanaz a fásultság, hogy bealszik az úton és csak megy-megy ugyanott, amerre már ezerszer járt.

A rendszergazda is jobban szereti, amikor nem a semmiért filmet nézni meg pizzázni jár be dolgozni és még a negatív pillantásokat is kapja, hogy minek tartják őt, hanem amikor kritikus helyzeteket kell megoldani, ami akkor stresszes, de valójában ez lenne a funkciója, a szerepe, nem az, hogy csak úgy van, egy egységnyi helyet foglal el a térből és telik az idő és csak a hiánya tűnne fel.

Nos az életben ugyanez van. Az emberek többsége szereti, ha mérföldköveket pipálhat ki az életében. Nem feltétlenül a legnépszerűbb lakás, házasság, gyerek dolgot, de mondjuk elutazni valahova vagy arra gyűjteni, hogy legyen annyi passzív jövedelme, hogy végre tényleg olyan munkát végezhessen, amit szeret, akár alapítványi önkénteskedés.

És itt van a probléma. Vannak olyan előre gyártott szerepek az életben, amik erősebbek és vannak, amik gyengébbek. Az erősebb mindig hivatkozási alap lehet a gyengébbel szemben.

Egy párral szemben hivatkozhatunk a munkára, hiszen abból van a megélhetés, erősebb. Egy munkahellyel kapcsolatban hivatkozhatunk a családra, hiszen pénz ide vagy oda, a kisgyerek, beteg szülő, temetés mindig jó hivatkozási alap, csak előbbi kettő bármennyiszer ellőhető, utóbbi azért gyanús ha sok van. A családdal szemben pedig éppúgy hivatkozhatunk arra, hogy sajnos dolgoznunk kell, korán kell kelni, stb.

Aki jobban menedzseli az életében ezeket a dolgokat, kiegyensúlyozottabb életet él és kevésbé sértődnek meg az említett csoportok.

Nos, ha te szabadidőre, önmegvalósításra, bármi olyasmire hivatkozol, amiért nem kapsz pénzt (munka) nem fogsz a jövőben pénzt/több pénzt kapni (tanulás) és nem szoros vérkötelék (család, gyerek) vagy éppen valami olyan, mint a vallás, ahol komolyan veszik, akkor téged a többség nem fog kedvelni. Mert nem fog tudni semmilyen hasznot húzni belőled. Sem a munkáltatód, sem a családod, sem senki.