Hogyan kell magányosnak lenni?

A magánynak is vannak előnyei. Sokkal több időd van magadra, a hobbidra. Én mondjuk eleve szeretek befelé is fordulni, nézni, azt pedig csak egyedül, nyugalomban lehet. Több hobbim is van, ezek egy részét otthon is lehet csinálni. Nagyon szeretek olvasni, amit szintén nehéz ugy hogy nyüzsi van körülöttem. Olyan filmet nézek amit én akarok.

Egyébként párkapcsolatban élek, ráadásul van egy kisgyerekem, szoval amiket felsoroltam, azokból most jó ha heti pár óra jut. Néha hiányoznak is.

Ne süppedj bele a magányba, hanem inkább mozdulj ki minél többször, barátkozz, keress új ismerősöket, haverokat, vagy akár a régi barátaiddal is vedd fel újra a kapcsolatot. A lényeg, hogy minél több emberrel találkozz, az sem jó ha mindig csak ugyanazokkal lógsz folyamatosan.

A legrosszabb amit tehetsz, hogy elfogadod az egyedüllétet. Nagyon nehéz utána kimászni belőle, az ember beleszokik a magányba és egyre jobban "élvezni" is kezdi. Inkább mondanám úgy, hogy elkényelmesedik. Egyedüll enni baromi kényelmes és egyszerű, pontosan ezért nem szabadna huzamosabb ideig így lenni.

Azért mondom ezt mert én így vagyok már évek óta és szinte lehetetlennek érzem kimászni ebből. Megöli a motivációt, a lelkesedést és az egész életedet ellehetetleníti egy idő után akár az önsajnálat akár a tartós egyedüllét

Hasonló cipőben járok, mint te kérdező. Mondjuk én a magány ellen akarok tenni, nem megszokni.

Ami magányos perceimben segített nekem az az edzés, kockulás és film nézés. De igazából bármit csinálhatsz, az a lényeg, hogy élvezd és kikapcsoljon közben az agyad.

Ismerkedni én még nem ismerkedek, mert nem vagyok túl az exen.

Érdemes keresni egy orvosi szakkonyvet. Elolvasni, hogy ez ami most van benned milyen biokémiai reakciók hatása, ha megérted a biokémiáját...nem lesz könnyebb, de annyiban jobb lesz, hogy tudatosan tudatosítani tudod magadban ezáltal azt, hogy ez a tested folyamata. Hagyjuk a halhatatlan lelket, hagyjuk az orvostudomány felett álló érzelmeket. Menj át kémiába, fizikába, biológiába...nem....hát nem jobb, de valamennyire eltudok már következtetni attól, hogy a lelkem kapcsolódott hozzá, egyszerűen csak agyi folyamatok, szervek és hormonok tömkelegének a reakciója ami bennem van/volt.

Így valamennyire jobb a tudat, hogy nem magyarázom bele, hogy sosem lesz nála jobb, szebb értelmesebb stb.