Van itt olyan aki írásban jobban szeret ismerkedni mint hívásban?

Én. Utálok telefonálni, vagy írásban ismerkedem, vagy élőben. Csak akkor telefonálok ha valakit már régóta ismerek.

(Nem kérek privátot.)

Én nem utálok telefonálni, de bizarrul hangzik, hogy egy idegennel telefonon ismerkedjek.

Mondjuk gépen inkább el tudom képzelni, de én eleve a meló miatt majdnem állandóan hívásban vagyok a gépen a főnökömmel, úgyhogy végül is egy férfival is tudnék így beszélgetni.

Én ugyanolyan vagyok, mint az egyes, kiegészítve azzal, hogy közeleikkel is csak akkor legyen telefon, ha valóban szükséges, sürgős.

2-es: Van olyan, aki utál pötyögni, de kommunikálni szeret, és így kényelmesebb neki.

Akivel tartalmatlan beszélgetni azokkal szoktam csak irasban.

De akikkel milliot beszélunk inkabn a videocset mert szóban 5 perc alatt millio mindent meglehet beszelni irásban meg potyogni oda vissza kinlassu lenne.

Írkálás közben tud mást is csinálni az ember, 2 üzenet között mondjuk halad a dolgaival, nincs monitor elé vagy telefonhoz kötve.

Hívás közben meg csak telik az idő, engem frusztrálna, hogy el sem tudok mozdulni, nincs szabad kezem és nem haladok semmivel.