Miért fogadják el csendben sőt választják önként a nők a társtalanságot míg a férfiak viszont háborognak, acsarkodnak miatta?

#17: Azért ehhez a nők is kellenek, hiszen attól lesz kapós egy pasi, hogy ennek ellenére is szétteszik neki, hogy csak ürít párszor. Ha meg nektek ez így jó, akkor ne panaszkodjatok.

Ja, most látom, nem is panaszkodtok. Na pontosan ezért szenved a többi férfi. Mert azzal a 20%-kal dugatja magát a nők 80%-a, aki "kapós".

A férfiak többi 80%-a meg élet-halál harcot vív a maradék 20%-ért. Illetve hogy gyakorlatiasabb legyen a statisztika, a 80% felét feleségül veszi akkor is, ha a múltban ők is a 20% valamelyikével dugatták magukat vagy a jelenben is vele csalják néha néha (amiről nem tudsz az nem fáj), illetve a 20%-nak szintén csak a fele elérhető, mert a másik fele vagy tényleg nagyon csúnya (ilyesmire gondolok: [link] vagy leszbikus vagy egyáltalán nem kell neki senki mert nem csak aszex, de szociális fóbiás és agórafóbiás is).

Így van a férfiaknak egy 50%-a, aki párkapcsolatban él és ennek a felső 20%-ból maximum a negyede, a teljes populáció 5%-a teszi ki. Ami a korral mondjuk felkúszik, mert 30-40 felé azért a Chadek is megállapodnak és marad egy reckless 5%, aki még 70 évesen is virágról virágra röppen, mert rocksztár.

Tehát már eleve csak 50% a társtalan férfiak aránya és ez tovább csökken, mert közöttük is vannak melegek, aszexuálisok, illetve egy görbetükörképe a Chadeknek, akik csak és kizárólag hivatásosokkal élnek nemi életet.

Így az incelek valóban olyan 10% alatt vannak a populációban, főleg, hogy a többségük nem is ismeri ezt a szót. Tisztességes 30-as szemüveges srác, aki igyekszik munkába és csak azért nem ugrik be melletted a metróalagútba, mielőtt jön a szerelvény, mert szedi rendesen a gyógyszerét, amit a pszichiáter beállított neki vagy mert minden nap emlékezteti magát, hogy az anyukájának mekkora fájdalmat okozna vele. De ezt nem köti az orrodra, talán még jó kedélyűséget is mutat, mert a katatóniába süllyedt emberek azt szoktak.

Olyan is szép számmal van, akinek azért lesz különböző krónikus betegsége, rákja, autoimmun akármije vagy kap infarktust, stroke-ot 40 alatt, mert örökös tagadásban él, elvan a kis játékaival, a napi rutinnal, megy munkába, eljár azzal a maréknyi fiúhaverjával nagyritkán és tele van elfojtott fájdalommal.

Nők közül ilyet sokkal ritkábban látsz, azt is általában esti órákban, amikor leviszi szaratni a kutyát és gyorsan szalad is fel.

Az osszes pasi egy osztonleny, akit teljesen a dugas vezerel.

Lent hordjak az agyukat es nem fent.

Csajoznak az ember hata mogott, megcsalnak, csak traumat okoznak.

Ha osztonlenyt akarok veszek egy csirket, meg az is hasznosabb.

24

Nem zavar,ha nem ismered be az igazsagot, attol meg igaz marad.

Mintha sok zoldet kaptam volna, biztosan a szektas feministak szavaztak.

Az elmúlt évszázadban azért sokat javult a nők helyzete, manapság már egy nő is kereshet jól, lehet jó munkája, lehet saját bankszámlája, ingatlanja, tanulhat, amennyit akar, jóformán ma már egy nő a világ jobb részein azt csinálhat, amit csak akar - nyilván vannak azért erőviszonyok így is úgyis, de sarkosítva azért ez igaz.

Régen, ha egy nő életbe akart maradni vagy a gyerekeit felnevelni, akkor kellett neki egy férj, aki eltartja őket. Akkor nem volt az lényeg, hogy a férje érzelmileg intelligens legyen, vagy ne kelljen anyáskodni felette, kiszolgálni, cselédkedni vagy legyen közös nevezőjük, témájuk, akkor elég volt az, hogy férfi és el tud tartani egy családot, mert van munkája. Régebben még ezt egy fizetésből is meg lehetett csinálni többnyire. (Nyilván régen is voltak szerények, de most se a szegény nők azok, akik nem házasodnak, hanem inkább a középosztály/felső-középosztály választja ezt.)

Mivel ma már anp is meg tudja adni magának az anyagi biztonságot, úgymond nem függünk a férfiaktól. Nem vagyunk rájuk utalva, így már nem elég az, hogy valaki férfi, mert nem kell beleakadni valakibe csakazért, mert létezik. Ma már azért egy nő (főleg, ha mindent meg tud adni magának, és még mondjuk barátai is vannak,tehát érzelmi és társas kapcsolatokban is ki tud teljesedni férfi nélkül) elvárja, hogy társa legyen, ne csak egy férje, hogy érzelmi biztonságban legyen, a párja érzelmileg intelligens és stabil legyen, törődő és támogató, értéket adjonazéletéhez, ne pedig lehúzza.

És ahogy a nők szépen azévek során haladtak ezen az ton, a férfiaknaknem sikerült, és sok férfi a mainapig is azt hiszi, hogyelég férfinek lenni. Deez a mai nőknek már nyilván nem elég, ésehhez osk férfi még nem tudott felnőni.

Ez a válasz a kérdésmind akét felére. A nők inkább vannak egyedül, mint egy olyan emberrel, aki kibillentse őket a boldogságukból és stabil, életükből vagy a ki lehúzza őket, a férfiak pedig dühösek, mert a társadalom felnevelte őket abban a szellemben, hogy úgy tudják más férfiak rokonszenvét elnyerni, ha minél több, vagy minél jobb nőjük van, és ez a mércéje annak is, hogy ők mennyire jók meg sikeresek (a pénzen kívül, persze) viszont azt is látják, ha történetesen ahhoz édeskevés, hogy megugorja a nők által támasztott elvárásokat, és hát nyilván könnyebb a nőket okolni, mint megkérdőjelezni azt a rendszert, ami felnevelte őket, így hát mérgesek a nőkre, pláne, akkor, ha még a társadalom által tőlük elvárt másik tényezjük sincs - pénzük.

Sunshinedoll: Akkor most olvasd el újra, amit írtál és vedd észre, hogy az utolsó bekezdésed végén magad is ellentmondasz önmagadnak. Kiemelve:

"Ma már azért egy nő (főleg, ha mindent meg tud adni magának, és még mondjuk barátai is vannak,tehát érzelmi és társas kapcsolatokban is ki tud teljesedni férfi nélkül) elvárja, hogy társa legyen, ne csak egy férje, hogy érzelmi biztonságban legyen, a párja érzelmileg intelligens és stabil legyen, törődő és támogató, értéket adjonazéletéhez, ne pedig lehúzza."

majd végül: "úgy tudják más férfiak rokonszenvét elnyerni, ha minél több, vagy minél jobb nőjük van, és ez a mércéje annak is, hogy ők mennyire jók meg sikeresek (a pénzen kívül, persze) viszont azt is látják, ha történetesen ahhoz édeskevés, hogy megugorja a nők által támasztott elvárásokat, és hát nyilván könnyebb a nőket okolni, mint megkérdőjelezni azt a rendszert, ami felnevelte őket"

Nos ez az, ami a feminizmus egyik alapköve volt még a kezdetek kezdetén, amivel a férfiak egyet is értettek.

Hiszen egészséges lelkületű ember nem akar szexuális rabszolgákat, egészséges lelkületű férfi arra vágyik, hogy a nő szabad akaratából akarjon vele lenni, hogy vágyjon rá. Hogy szeresse őt azért, amilyen jó ember. Hogy vonzódjon a külsejéhez. És így tovább.

És ha végignézel a jelenlegi társadalmon, pont az lett a vége, hogy a nő valami megveszett hülyegyerek módjára megy rá már tinikorban az összes jó pasira, függetlenül attól, hogy rendesen klinikai értelemben pszichopata az ember.

És ez sok esetben felnőttként se változik, sőt. Sokan szakítás, csalódás után döntenek úgy, hogy ők is így tesznek, hiszen ha a párjukkal nem működött, akkor miért is ne próbálhatnának ki egy ilyen férfit?

És a világért se vallanák be maguknak, hogy míg a férfi szemében a szálkát észreveszik (hogy megnézzük a csinos, vonzó nőket), addig a sajátjukban a gerendát sem, hogy ők meg rózsaszín köddel loholnak az ilyen trógerek után, ami miatt az ilyen trógerek már nyíltan bevallhatják egy ValóVilágban is, hogy nekik csak üríteni kell 1-1 nő és tudják, hogy ezek után is lesz jelentkező rájuk. Még több jelentkező. Mert az a lényeg, hogy hogy néz ki, az még ezen felül dob rajta, hogy státusza is van és a többi már nem számít.

Tehát egyáltalán nem az a problémánk, hogy a pocakos, pörköltszaftos pólós meccsnézős, sörözős trógerrel többé már nem kényszerül együtt lenni egy nő sem. Hála az égnek, hogy ez a kor eljött!

Azzal van a problémánk, hogy helyette az önmagára igényes, tisztelettudó, viselkedni tudó, normális és dolgozó férfiak, akikre így látatlanban, leírás alapján az összes ilyen női magazinos checklist bepipálható lenne belső tulajdonságok terén, hogy ilyenre vágyik a nő valahogy mégsem kapós.

Ellenben az összes olyan, ami ennek pont az ellentéte, ami a női magazinokban felsorolt "red flag", hogy az ilyeneket messze kerüld el, azok valahogy ha nem is mind, de szép számmal megtalálhatók azokban a férfiakban, akiknek valahogy nincs gondjuk a csajozással. Akiknek valahogy mindig akad egynél több is, akit bármikor felhívhatnak, amikor egy kis ürítésre vágynak. Akik sosem változnak, de bizonyos nők újra és újra megpróbálják őket megváltoztatni. Akik nem tudnak olyan mocsokságot elkövetni, hogy ne az legyen róluk a vélemény, hogy valójában ez meg az megbocsáthatatlan, DE igazából arany szívük van, igazából az élet tette szegényeket ilyenné, igazából mennyit szenvedtek, mennyire nehéz gyerekkoruk volt, igazából megbánták a múltjukat, nem lehet érte büntetni őket, mindenki követ el hibákat, stb.

Nincs ezzel semmi probléma, csak valljátok be, ne tagadjátok és főleg ne sarkítsátok vagy túlozzátok cinikus módon el, hogy csak az extrémitások terén számít a külső. Nem. Maximum a nőknél van ez. Férfiként nagyon szűk réteg az, aki úgy igazán jó pasinak mondható.

Nekik mindent IS eltűrtök és bármit megtehetnek és ezt tudják is nagyon jól. A többiek meg ha szerencsések voltak, akkor még fiatalon találtak egy magukhoz illő nőt, vannak még, akik éppen jókor jó helyen megtaláltak valakit, a maradék viszont ott marad egyedül és nem azért, mert annyira selejtes lenne.