Rá jöttem,mért nem kellettem soha a nőknek,a gyékás incelek mért nem képesek legalább erre?

10-es: mert egész életében szomorú volt...

Én mondjuk tudom miért nem kellek a nőknek, igazából 3 nagyon egyszerű dolog miatt:

1. nem nézek ki jól

2. nincs jó szövegem, nem vagyok nagydumás

3. csóró vagyok

#11: Így van! És ebből legalább 1-nek nem lenne szabad fennállnia. És az első genetikailag adott, a második személyiségtípus kérdése, meghasonlasz, ha produkálnod kell magad hosszútávon, életed végéig, nem adhatod a leendő párodnak sem önmagadat.

Utóbbin tudnál még változtatni, de szintén rengeteg dolgot meghatároz a családi háttér is (0-ról nehéz elindulni) és a személyiség is, hogy mi a hobbid, érdeklődési köröd, miben leled örömödet, mit szeretsz és mit nem szeretsz csinálni.

Sima átlagos jövedelmet adó munkát lehet úgy csinálni, hogy nem szereted vagy egyenesen utálod, csak nyelsz egyet. De meggazdagodni sosem, de még átlagon felüli jövedelmet adó munkát sem. A maximum, amit ki tudsz így sajtolni magadból egy kamionos vagy egy külföldi gyári munka, stb, ahol ha a kinti szállás és kinti kaja és oda-vissza utak is lejönnek belőle is mondjuk 5 év alatt raksz össze saját lakásra spórolva, nem 15 év alatt, mint itthon. Utána újabb döntés. Mész-e vissza és kiadod az itthoni lakásodat vagy beköltözöl és csak a rezsit fizetve már nem olyan sokkal kevesebb az Aldi sem és legalább végre a saját anyanyelveden tudsz kommunikálni a lányokkal és esélyed van még 30 körül párra találni.

Eközben aki tehetős, annak enélkül, végigbulizva, végigcsajozva a 18-30 közötti időszakot is az ölébe fog hullani 2-3 családi ingatlan, kocsi, vállalkozás, stb. Tehát ő ugyanott tart majd 30 évesen, mint te, feláldozva a fiatalságodat, megfeszített munkával, robotolva heti 6 napot és egy olyan olcsó szálláson kuporgatva, ahol az egyik szobatársad egy lengyel srác a másik meg egy román srác.

Vagy a diplomás út hátszél és kapcsolati háló nélkül. Elvégzed, gyakornokoskodsz, lépegetsz a ranglétrán, referencia, gyakorlati tudás, majd mesterképzés meg 5 év múlva, amikorra szintén 30 körül leszel már megkeresed az 1 millió nettót, az első fizetésedből kinullázod a diákitelt (vagy nem, mert kamatmentes és inkább önrészbe rakod lakásvásárláshoz) és utána elmondhatod, hogy már a majdnem sajátban laksz, csak ki kell még nyögni az utolsó részletet.

Ha szerencséd van nem megy csődbe a cég, sokáig dolgozhatsz ott ezért a fizetésért.

12-es: teljesen egyetértek.

A külső ugye adott, de sajnos ez a legmeghatározóbb. Egy valóban jóképű, magas, jó testű srác lehet akár hajléktalan akkor is tetszeni fog a nőknek.

Én mondjuk nem születtem kifejezetten rodnának, de sajnos hamar elkezdtem kopaszodni és ez akárki akármit mond extrém módon lerontotta a külsőmet.

Alapból egész jóképű voltam, de most már bőven átlag alatti vagyok.

A személyiség megint csak olyan amilyen és többnyire ez is öröklött. Anyám-apám eléggé introvertáltak, nem túlzottan társasági emberek, inkáb a háttérbe húzódnak, csinálják a dolgukat és igen, munkahelyen is nyelik a szart ezerrel szépen csendben. Persze otthon azért kiadják magukból...

Nagydumásnak is születni kell, ezt nem lehet tanulni. Valaki vagy könnyen kommunikál másokkal vagy nem. És most nem azokról beszélek akik meg se mernek mukkanni, mert nyilván én is tudok normálisan beszélni bárkivel, de ez inkább olyan tipikus formális beszélgetések, amelyek őszintén senkiben nem ébresztenek vonzalmat. Szóval olyan ez, hogy pl. társasággal elmegyek valahova mondjuk szórakozni, kocsmázni, akkor nem én leszek az akit megtalálnak idegen emberek és aki könnyen leül bárkivel beszélgetni, nem én leszek soha a középpontban és nem is én fogok odamenni más társaságokhoz. Ez mindig így volt és így is lesz. Emiatt amúgy még ha tetszenék is akármelyik nőnek (és itt jön képbe az, hogy nem fogok, mert shzarul nézek ki), nem engem fog észrevenni, sőt lehet a jelenlétem sem tűnik fel neki.

A családom anyagi helyzete alapból nem vészes, de soha nem éltünk nagy lábon. Szóval hiába van apámnak két diplomája, hiába egy cégnek a vezetője, mindig is (pár évet leszámítva) szarul keresett. És oké, ő szorgalmasan gyűjtögetett, mindig nagyon meggondolta mire költsön, mindig a spórolás és a megfontolt költés volt rá jellemző, ahogy anyámra is, de pontosan ez az ami abszolút nem nyerő a csajozásnál. Ahhoz pont fordított felállás kell, hogy akár alacsonyabb jövedelemből is többet kell költeni külsőségekre, státusz szimbólumokra.

Nekem a lakhatással sincs problémám, mert örököltem egy lakást, de sajnos nem olyan helyen ami túlzottan vonzó lenne bárki számára is. Oké Dunántúlon élek, de egy 30 ezres város nem hiszem, hogy bármelyik nőnek hosszú távon álma lenne, hogy ideköltözzön vagy ittmaradjon.

A probléma az esetemben, hogy borzasztó megalázó a fizetésem. 5 éve dolgozom egy cégnél, amúgy a pozíció nem rossz, de a fizetés egészen röhejes. A legalja munkások még ebben a városban is többet keresnek, mint én. Mondjuk cserébe nekem nem kell megszakadnom a melóban, van bőven szabadidőm. Egyébként én i egyetemet végeztem, de ez semmit nem jelent. Azt vettem észre, hogy ez inkább hátrány, mint előny. BÁrhova jelentkeztem az elmúlt években, sehova nem kellettem. Általában vissza sem jeleztek, pedig direkt "közepesen alja" munkákra jelentkeztem, tehát ilyen sima gyári melókra vagy csípőből elutasítottak.

Kolléganőm szerint a diploma miatt, mert hogy azt gondolja a legtöbb munkáltató, hogy mivel valaki diplomás, biztosan nem akarna hosszútávon ott dolgozni aljamunkát végezni. Csak az a vicc, hogy ezekkel a melókkal tényleg jobban keresnék, mint a mostani fossal, szóval engem nem zavarna az sem ha dobozokat kell pakolni, vagy szarságokat összeszerelni.

A ranglétrán való felljebblépéshez is az kell egyébként, hogy legyen protekciód, ismerj sok embert, vagy a családod toljon téged feljebb. Ha egyik sincs meg akkor nem fogsz feljebb lépni soha. Én 5 éve nem tudok egyről a kettőre jutni, mivel nem szokta mbenyalni senkinek, nem voltak jó főnökeim és nem vagyok a nagydumás, mindenhova bedumálom magam típus. Szóval ha a második pont a felsorolásomból nem érvényesül, akkor jó eséllyel az ember karriere sem lesz túlzottan fényes. Persze kivéve, ha valami nagyon jó szakmát végez el valaki és nagyon érteni is fogja a szakterületét. Akkor sima dolgozóként is lehet, hogy jól meg fogják fizetni, de a semmitérő menedzser és tanácsadó meg hasonló léhűtők akkor is a többszörösét fogják hazavinni a kamuzással.

Mióta a cégnél vagyok megfigyeltem, hogy szinte soha nem a tehetséges, szorgalmas, okos emberek jutnak feljebb, hanem mindig azok akiknek jó kapcsolataik vannak, akik benyalják magukat a felettesüknél, akik jól tudnak helyezkedni és jókor vannak jó helyen.

Nekem kétszer ajánlottak eddig másik pozíciót, mindkétszer igent mondtam, de soha nem léphettem feljebb, mert valaki (általában magasabb szintekről) mindig megfúrt a dolgot. Mivel nekik jobban megéri engem a fos munkakörben tartani - amelyet amúgy nagyon senki nem tudna elvégezni - megalázó fizetésért.

Szóval én ebben a ranglétrán való feljebb lépkedésben nem hiszek. ha egyszerűen nem adnak esélyt az embernek akkor nem sok mindent csinálhat.

Persze eljárhatnék más városba is dolgozni, de igazán lehetőség csak a fővárosban illetve néhány megyeszékhelyen van. De ehhez meg 50-60km-t kellene naponta ingáznom, ez kb. 3 órát venne el és annyival jobban nem keresnék az biztos, ráadásul szarabb pozícióban lennék (több műszakban, több munka). Odaköltözni meg még úgysem éri meg, egy idege nzsebét teletömni albérlet címszó alatt, raádsául ez esetben még tényleg sokkal jobban kellene keresnem, hogy megérje. Minimum a mostani dupljátá de inkább kétésfél-háromszorosát. Ennyit sehol nem fogok kapni, főleg nem fos munkákkal... és valószínűleg itt sem vennének fel sehova.

#13:

"Nagydumásnak is születni kell, ezt nem lehet tanulni. Valaki vagy könnyen kommunikál másokkal vagy nem."

Tanulható, csak azt felejtik el, hogy a tanulható nem azt jelenti, hogy ÉLETED VÉGÉIG ilyenné fogsz "átkattanni". Mert sosem fogsz átkattanni.

Tehát a tanulható annyiban nyilvánul meg, mint mikor az introvertált cégvezér megtanul kamerák előtt beszélni vagy egy nagy teremben kiállni a pódiumra. Leküzdi a szorongását, betanulta tükör előtt a szövegét, de sosem lesz az, aki vágyja, aki szomjazza azt, hogy ő kiállhasson oda. Örülni fog a sikerélménynek, hogy nem égett be, hogy jól szerepelt, de ez inkább olyan, mint mikor átszaladsz az úton és nem ütött el az autó. Nem fogod ismételgetni újra és újra. Más meg élvezi, ha lépcsőn gördeszkázhat meg magas házak tetejének a szélén ugrándozhat, mert erre vágyik, ez tüzeli őt.

És ez PÁRkapcsolatban fog kijönni. Felszedni fel tudsz a technikával olyan nőket, akik ERRE VÁGYNAK, de egyrészt ugyanannyira nem etikus nem önmagadat adni ilyen téren, mint pl. hazudni olyanról, hogy persze, te is akarsz gyereket majd 2 év múlva, közben meg nem, vagy azt, hogy imádod a kisállatokat, közben meg ki nem állhatod, de addig türtőzteted magad, amíg meg nem dughatod a csajt. Vagy hogy elfogadod a könnyűvérű múltját miközben tudod jól, hogy csak pár hónapra tervezel vele, de nem ilyet képzelsz el leendő feleségednek.

"Ahhoz pont fordított felállás kell, hogy akár alacsonyabb jövedelemből is többet kell költeni külsőségekre, státusz szimbólumokra."

Ez is egy nagyon fontos sarokpont. Én például hiába vagyok már attól bőven benne az átlagban, hogy nincs adósságom, kintlévőségem, még egy kamatmentes telefonrészlet sem és tudok kifizetni bármikor 1-2 százezret akár hónap végén, ha ennek az az ára, hogy

1. Nem járok étterembe, moziba, semmi ilyesmi helyre.

2. Soha semmilyen impulzusvásárlásban nem veszek részt.

3. Nem tartok fent autót.

4. A nyaralásaimat, vakációmat is olcsón, nomád körülmények között oldom meg és ÉLVEZEM. Nem lemondás, nem kényszer, ha akarnék a francia polinéziára is elmehetnék egy hétre 1,5 millióból, de annak a pénznek ezer jobb helye van, mint ilyesmire elégetni. Tök szép lehet azokban a házakban, hogy alattad a tenger meg a korallzátony, de múló emlék, hamar lepereg és évek, mire ez a pénz visszacsorog. Amúgy se szeretem a sok embert.

A társadalomban pedig azt látom, hogy aki hozzám hasonlóan él, az kényszerből teszi, rengeteg lemondás és frusztráció árán. Mert

- Tele van kintlévőségekkel, adósságokkal.

- Korábban nagy lábon élt vagy most is minden hónapban elkölt minden pénzt, égeti a zsebét.

- Besikerült 1-2-3 gyerek és már muszájból kell így élni.

- A kisállat is sok pénzbe tud kerülni meg autófenntartás. Akkor is, főleg akkor, ha alig használod, ott rohad a garázsban vagy a ház előtt.

- Sosem számol azzal, hogy időnként tönkremennek dolgok, le kell cserélni és minden hónapra jön valami fájdalmas kiadás. Egyik hónapban a telefon törik össze, a következőben a cipő talpa válik le, a harmadikban az éves rezsielszámolás dobja meg a kiadást és így mennek el évek és egy egész élet... De azért kell az iPhone, kell a bulikázás minden hétvégén meg azért "nehogymár ne engedhessem meg magamnak ezt meg azt, ha dolgozok". Kb. mintha nekem (vagy akinek éppen mondja) tartozna bármi magyarázattal. Ha neki ez így jó, akkor éljen így, csak ne várja el, hogy majd én mentőövként funkcionálok. Mert nem elég, hogy férfi vagyok és elvárnák sokan, hogy én tegyem bele a többet, még pénzem is van. Hónap végén. Na adsza csak ide, azonnal! Nem? Akkor nem is szeretsz igazán, na szia!

Szóval innen nézve kb. a suhogónadrágos cigánynak is több esélye van párkapcsolatra, mint nekem, mert az legalább nem veszi ilyen komolyan ezeket a dolgokat. Szerez pénzt, aztán elmekizik. Szerez még pénzt, abból meg kivesznek egy szobát.

Ezért szoktam röhögni, mikor azzal érvelnek nők, hogy "azért várom el, hogy ne nekem kelljen eltartani". Engem soha senkinek nem kellett eltartani, de még a közelében sem voltam, egyszer nem kértem senkitől még kölcsön sem.

Csak hát mivel gyereket nem akarok, így fészket rakni nem vagyok alkalmas. És mivel albérletet csak úgy veszek ki közösen bárkivel, ha ő is dolgozik és fel tud mutatni szintén párszázezer forintot arra az esetre, ha keresőképtelenné válna és nem megyek ilyen "én fizetem az albit a csaj meg megoldja a kaját" témás közös kasszába, ezért még hasznuk sincsen belőlem. Akkor meg már inkább egy azonos nemű lakótárs és a függetlenség, amikor Tinderen azt szed fel, akit akar...

"Mondjuk cserébe nekem nem kell megszakadnom a melóban, van bőven szabadidőm."

Ha megszakadnál, akkor meg hiába lenne pénzed, az lenne a nők baja, hogy sosem érsz rá, sosincs időd, ő bújna éjjel 2-kor is, te meg aludnál már, mert reggel 5-kor megint csörög az óra, amíg ő maximum megébred kicsit, adtok egymásnak egy puszit és alszik tovább.

Ahogy az izmos test is addig jó a nőnek, amíg nem jönnek a szürke hétköznapok, ahol egyre nagyobb teherré válik, hogy 2-3 óránként enned kell kis dobozból meg rendszeresen eljárni edzeni és még nyaraláskor is "azt a hülye fekvőtámaszt nyomod", a szülők se kedvelnek, mert nem eszel sem az anyós házi sütijéből, sem az apóssal nem pálinkázol, milyen férfi az ilyen...

Lényegében a legtöbb nő a mai világban úgy él, mint egy elkényeztetett gyerek, akinek semmi sem jó. Amikor megkapja a legjobb játékot, akkor is hamar ráun és akkor jó lesz a régi, amikor idegbetegen összetöri valamijét, akkor meg nyafog utána, hogy mégis szeretné jóvá tenni. Mikor kap egy újat, akkor az lesz a baja, hogy ez nem ugyanolyan, elvesztette a mentéseket, a szinteket, amiket elért. Vagy rájön, hogy korábban miért törte össze és inkább bevágja a fiók mélyére. Leissza magát, de nem hoz boldogságot. Szétszívja magát, de az se hoz boldogságot. Ül egy nyugágyon a pálmafák alatt a trópusi tengerparton, de így nem olyan, mint a képeken meg a videókban. Nagyon meleg van még árnyékban is, nem komfortos a levegő meg a Mojito sem az igazi, ivott már finomabbat is és a pultos lány sem olyan mosolygós, vidám, kedves, mint amilyennek elképzelné. A víz meg hideg és szúrják a kavicsok a talpát.

És ahogy a gazdag is ha erre rávilágítasz és a pofájába mondod ezt, akkor meg fogja magyarázni, hogy neki miért volt nehéz a gyerekkora, bár lett volna szegényebb, de törődőbb lett volna a családja, bár ne molesztálták volna kicsi korban, bár ne lett volna gyógyszerfüggő, hogy elvégezze a marketingmenedzseri képzést az autoriter apja parancsára, bár ő is végigjárhatta volna a szamárlétrát és nem fintorogtak volna rá, hogy protekciós köcsög. Mindenkinek az kell, az hiányzik, amiben nem volt része.

A nő szintén ugyanúgy meg fogja magyarázni, hogy bezzeg neki miért volt rossz, miért volt nehéz, miért tévedsz.

Arra meg sajnos nincs opció, mert a VR még gyerekcipőben jár, hogy a jelenkori női emlékeivel és tapasztalataival férfiként "szülessen újra" és megtapasztalja azokat is.

Ahogy nekünk férfiként sem azt, hogy a nőknek milyen pl. a menstruáció meg a szülés. Vagy hogy ő hogyan éli meg az orgazmust és milyen neki a szex, mennyivel másabb. Bár utóbbi esetben azért abból ki tudunk indulni, hogy annyira rossz nem lehet, ha bármilyen idegen emberrel egy szórakozóhelyről összefekszenek. Vagy ha megéri nekik például ebből élni.