Nők, férfiak, akik egyedül éltek, és nem akartok semmilyen párkapcsolatot: Miért nem?

Azért mert nem találom a másik felem, persze, lehet, hogy nincs is ilyen, de annyira vágyom rá.

Aki játékos és vidám volt a szexben, azzal nem lehetett élni, akivel lehetett élni azzal meg nem vidám és játékos a szex, hanem nagyjából nulla intimitásra volt igénye.

Nem szeretek kirándulni és sportolni férfiakkal mert gyorsabbak és erősebbek nálam, nem figyelnek rám, nem érdekli őket az, hogy én mit szeretnék vagy mit bírok.

Kajafronton is elég nyűgös vagyok, ez sem szokott egyezni az ízlésünk, most akkor főzzek kétfelé, nagyon nem jó ötlet.

Jobban szeretek kuksolni, szemlélődni, mint ügetni valami célállomás felé amit feltétlenül meg kell nézni élőben.

26

Nem tekintem válogatósságnak, képzeld csak el, ha két ember teljesen más környezetből, különféle szokásokkal és berögzült ízléssel kerül egy kapcsolatba, hiába rugalmasak, mindig lesz eltérés.

A megoldás amikor a nő (férfi) 2-3 félét főz, na ez kizárt folyamatosan, néha-néha természetesen megteszi az ember. Vagy eljárnak-rendelnek, sőt vannak akiknek a szüleik is készítenek kaját még akár 40 évesen is.

25: Erre talán az a megoldás, hogy az egyik főz, másik (annyira nincs tehetségem a főzéshez, hogy az ihaj) meg csinálja a többi megoldandó feladatot a házban/körül. :)

No problem. Amúgy mwg utólag lehet fűszerezni, oszt ennyi. (Ebből a szempontból én mindenhez még adok ha kell, nálam a csúszka fentebb van, ez a szerencsésebb verzió)

Nálam annyi a bibi, hogy nem eszek minden nap húst. Na bumm, megoldottam magamnak ha volt párom is, sosem nehezteltem ezért a másikra, az én nyűgöm, nem az ő hibája.. :)

Az igazat megvallva szeretnék párkapcsolatot, mert sok mindent szívesebben csinálnék egy nővel, mint egyedül, ettől függetlenül feltalálom magam, és megyek a barátaimmal erre-arra, van jó pár szabadidős tevékenységem, de már unom, hogy mindig előről kell kezdeni az ismerkedési fázist, és már belefáradtam. Kettő éve vagyok egyedülálló, ezidő alatt volt pár alkalmi kapcsolatom/kalandom, és jelenleg is azt érzem, hogy aligha kell ennél több. Kívánom, hogy megéljem a nemi kielégülést egy nővel, és kívánom a szerelmet is, de az irreális világnézetek és elvárások már kissé reménytelenné teszi.

Most a saját életemmel vagyok elfoglalva, éppen házat veszek, az elveszi az időm nagy részét, egyébként meg vagyok elégedve magammal, van kocsim, rendszeresen edzek, egészségesen élek, jó a kapcsolatom a családdal, a barátaimmal, a munkatársaimmal, szeretem a munkámat, és jóképű férfinek tartom magam. Éppen ezért egy hangyányit sajnálom, hogy egyedül vagyok.

Kiemelem, hogy nem a nőket hibáztatom. A világon végbemenő, digitalizáció és közösségi médiafelületek által gerjesztett és egyre növekvő erkölcsi fertőt hibáztatom, és minden olyan férfit és nőt, aki asszisztál ehhez.

Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sok kedves, szép, érett nő keresi a párját ebben az országban. De senki sem tudja, hol érdemes őket keresni. Ahogy én sem.

28/F

Nem találkoztam olyan férfival, aki a figyelmességet ne pénzéhességnek vagy anyagiasságnak látná, és ne vetné meg.

Sajnos.

Pedig én erre vágyom. Hogy a párom a kedvemben akarjon járni, és járjon is. Ez nyilván anyagi dolog, hiszen a figyelmesség tettekben nyilvánul meg, azt pedig nem adják ingyen.