Nők, férfiak, akik egyedül éltek, és nem akartok semmilyen párkapcsolatot: Miért nem?

A túl nagy elvárások és az ehhez kapcsolódó nyomás miatt ment el a kedvem. Legyek mindig csinos, szexre kapható, végezzem el a házimunkát (de minimum az 50%-át) akkor is, ha én dolgozom többet, stb... És ha mindezt teljesítem, még akkor is rámunhat. Meg azt is érzem, hogy a férfiak többségét csak a külsőm vonzza, és a figyelem, amit kapnak tőlem a kapcsolatban, a személyiségem, a gondolataim nem számítanak igazán.

Plusz azt vettem észre magamon, hogy hajlamos vagyok a kapcsolatfüggőségre, és pokoli nehezen élem meg a konfliktusokat, pláne egy szakítást. Ez a folyamatos érzelmi hullámvasút sem hiányzik.

Egy éve mentünk szét az utolsó párommal, kb. mostanra sikerült regenerálódnom, semmi kedvem újrakezdeni ezt az egészet. Vannak barátaim, hobbijaim, épp egy karrierváltás küszöbén állok, nem hiányzik most egy párkapcsolat. Talán majd egyszer, de mivel gyereket sem akarok, igazán nem sürget semmi.

27/n

4 éve vagyok egyedül, ha a ciczát nem számoljuk. Még kicsit rúg-kapálóztam egy darabig, aztán rájöttem, hogy a bolond fejemet bárki is elviselje, annak az esélye elég erősen konvergál a nulla felé. 😅

A kompatibilitási faktorom pöttyet alacsony a (túl) sok nyűgöm miatt. :)

Én már amúgy tökre elfogadtam ezt (de nem is zárok ki semmit, szimplán sodródok), elvagyok magamban is, de nagyon élvezem a barátok/ismerősök társaságát is, meg van pár hobbim. :)

Negyvennégyef.

12

Dejó nick! :)

Elváltam, van 1 szem gyerekem, és akibe szerelmes voltam, annak nem voltam elég jó.

Frissek az élmények, és nem szeretnék újból csalódni. Néha érzem, hogy jól esne egy párkapcsolat, de nem mindenáron.

Nem akarok alkalmazkodni máshoz. Nem akarok nyomást érezni, hogy szexeljek, korábban keljek, naponta szőrtelenítsek, halkabban hallgassam a zenét, ne akkor csináljak valamit, amikor akarok.

Számomra a kapcsolat egy kicsit mindig feszengős.

Szerintem ez személyiség függő. Például én a legjobb éveimet tettem bele a házasságomba, a család volt az első, mégis kitolt velem a volt nejem. Csak a gyerekeim miatt nem bánom, hogy ennyi évig kitartottam mellette és elviseltem a sok hülyeséget.

A mindennapjaimat megoldom, főzök, mosok, takarítok. Szeretem a munkámat, rengeteg feladatom van itthon is,nem kívánom az éttermezéseket, városnéző kiruccanásokat, utazgatásokat, amik egy kapcsolat velejárói. Pénzem nincs sok, patronálni akkor se tudnék nőt, ha akarnék.

Küzdeni nem akarok már nőért. Talán akkor mennék bele kapcsolatba, ha találnék egy jófej, normális, vagy csak kicsit kattant nőt, aki nem a pénzre hajt, nem akar mindenáron összeköltözni. Aki nem számító, akit jó hallgatni. Csak el van mellettem és jól esik egymás jelenléte.

-Mert a férfiak nem viselik el, hogy nem szopok meg nem análozok.

-Mert nem vagyok hajlandó komprumisszumokra

-Mert nem éri meg.