Az incelprobléma egyszerűen nem érdekli az embereket?

"És nyilván nem a külsőmmel van a baj, hiszen kb. sosem utasítottak vissza."

Nem beszólni akarok, de ez az érvelés így nem állja meg a helyét.

Férfiként mondom, hogy mi alapvetően azért úgy működünk(még mielőtt: tudom, nem mindenki, de a többségünk igen), hogy ha nyomul egy nő, és azért nem vállalhatatlanul ronda és/vagy büdös és/vagy féllábú, akkor egye fene, egy patront megér alapon megdugjuk.

11, szóval a különbség közted és a kérdező között, hogy te kezdeményeztél és nem lettél visszautasítva, de ezt leszámítva ugyanaz a hozzáállásod.

Kérdező, szoktál kezdeményezni?

Ez állítólag a társadalomtudományok és bölcsészet rovat. Az lehet, de hogy a válaszokban ez nem érhető tetten, az viszont bizonyos. Sajnálatos, hogy lesajnáló, semmit sem tudó emberek itt megnyilvánulhatnak, alapvetően rontva a rovat minőségét.

Ahogy elnézem (felszínesen), a világ se különb. Addig rendben, hogy előbb érdemes feltérképezni a problémát. Az is oké, hogy sok esetet érdemes összegyűjteni és vizsgálni. De azért a leíró részek után nem ártana az okokat is vizsgálni, erre nagyon kevés jel utal. Pedig a genetika és a pszichológia már van annyira fejlett, hogy tudhatna választ adni. Az is nyilvánvaló, hogy az a szubkultúra, akiket incelnek neveznek, rendkívül heterogén. Egyesekről könnyen kiderülhet, hogy szimplán annyira introvertáltak, hogy ez önmagában alkalmatlanná teszi őket párkapcsolatra, sőt, társas kapcsolatra. A különösen depresszív emberekről is nehéz elképzelni kapcsolatépítést. Csakhogy ezek ismert betegségek. Az agresszivitás is elég jól levezethető.

Szavakat hallani, és semmit sem tudva róla csócsálni, sőt lenézni, ez a mai magyar (bizonyos mértékig nemcsak magyar) társadalomban szinte magától értetődő, pedig a silányság jele.