25 éves lányok ti hogy álltok a pàr kereséssel, házasodással, gyerek vállalással?

25éves vagyok. Tavasszal kapom meg a diplomám. Olyan szakmát szerzek amiben imádok dolgozni és ez számomra elsődleges volt. Szeretnék munkatapasztalatot szerezni ezért még nem a gyerekvállaláson hanem a lehetséges munkahelyeken gondolkodom. A párom már dolgozik egy jó ideje. Nem tudunk még saját házat venni, azért pedig nem szeretnék 3 gyereket szülni, hogy kapjak 10millió forintot az államtól, hiszen valamiből fel is kellene őket nevelni. A környezetemben senkinek sincs babája pedig rengeteg 25 éves lányt ismerek. 2 lány van eljegyezve és senki sem házasodott. Az aki 20-22 éves korában gyereket vállal szerintem őrültség. Akkor válaljon valaki gyereket, ha tudja hogy ha úgy alakulna az élete egyedül is fel tudja nevelni a kicsit. Sajnos manapság már semmi sem bisztos. Láttam nagyon stabil kapcsolatotokat felbomlani egyik pillanatról a másikra. És több olyan lányt ismerek aki azt hitte hogy el fogják jegyezni és szakítás lett belőle. Házasodni pedig nem szeretnék.

Azt a statisztikát nem láttam, hogy 30év az átlag gyermekvállalásban a nőknél de el tudom hinni, és ez szerintem nem a 40éves korban szülők miatt annyi hanem ez a többség és kevés aki huszas évei elején válal babát. Van aki tényleg nem akar a semmibe szülni. Szakmát szeretne és képezni akarja magát és ezzel semmi probléma nincs. Vannak olyan emberek akik nem akarnak gyereket, őket is teljesen meg tudom érteni.

Bocs de azért itt úgy jön le sokaknál hogy vagy-vagy. Én is jártam egyetemre, és imádom is a szakmám, de szerettem volna ettől függetlenül 30 előtt szülni. Nem azért mert másokhoz viszonyítom magam, hanem mert én így akartam.

Nyugodtan pontozzatok csak le. De ti akik maaaajd 30 év felett terveztek gyereket rájöttök hogy az nem úgy megy mint a karikacsapás.

34 vagyok. Nem célzottan neked irtam, csak a véleményem fogalmaztam meg... Egyébként sem lehet igy általánosítani, csak szerintem nem kéne azokat se lenézni (jelenesetben a pontozás alapján gondolom hogy így van) aki máshogy gondolkodik, vagy másként él. Attól hogy te úgy gondolod, hogy egy húsz évesből nem lesz jó szülő, attól még lehet és valószínűleg lesz is és attól hogy úgy gondolod hogy te majd 34 évesen milyen csodás szülő leszel még nem biztos hogy így lesz. Ne általánosítsatok és végképp ne ítélkezzetek már senki velett így ismeretlenül.

Különben csak szólok, hogy én sem szolgáltattam magam ki senkinek, és dolgozok is, nem kellett hozzá 5O év.

#36 szerintem sem néz le senki, csak azzal, hogy sérelmezed, hogy lepontoznak (de te is ugyanúgy lepontozod a többit) mert nem értenek veled egyet, azt is sérelmezed, hogy sokaknak szimpatikusabb 30 évesen munkatapasztalattal, és tartalékkal gyereket vállalni, mint 25 évesen szinte csupasz seggre. Ez erről szól. Alapvető emberi ösztön a biztonság keresése. Mi a baj ezzel?

Amúgy nem mondtam, hogy akár 18-20 évesen nem lehet valaki jó szülő, csak azt, hogy akkor igenis kimarad egy fontos életszakasz, amikor az ember, mint felnőtt személyiségét ismeri meg. Nem azonnal valaki anyukáját vagy apukáját kell saját magában felépíteni. De persze, sokan nagyon jó szülők is lehetnek fiatalon (édesapámat a nagymamám 19 évesen szülte, szóval mindkét oldalt ismerem. Csak őt a nagypapám ott hagyta egyedül egy 4 hónapos gyerekkel, a szülei kidobták, és egyedül kellett mindent megoldania. Ami brutál nehéz volt. És én semmi pénzért nem csinálnám utána. Sajnos ez is benne van a pakliban, ha valaki pénz, munka nélkül szül. Bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. )

És senki nem mondta, hogy 50 év kellene tapasztalathoz, de tény, hogy pl egy orvosi, jogász, vagy pszichologusi diploma és szakvizsgánál már 30 közelében van az ember, és akkor még nem dolgozott “igazán”. De persze, egy közgazdász szakmával, mérnökivel, vagy okj-vel már lehet 25 körülre valamennyi tapasztalatot és pénzt összegyűjteni, ha ügyes az ember, de nem mindenki 21 évesen kerül ki az egyetemről (nem mintha bármelyik baj lenne, vagy jobb lenne a másiknál).