Nem bírom feldolgozni hogy nem kellek neki. Miért nem sikerül túl tennem magam?

Hiába írom le neked, hogy azért, mert szar vagy az ismerkedésben, nyilván 33 évesen már nem fogsz változni.

Ahogy azt is, hogy ha lenne egy rakás lehetőséged, több nő is érdeklődne irántad, akkor nem egy nőre kattannál rá, mert a helyzeteden ez a felismerés nem fog változtatni.

Nyilván oka van annak, hogy 33 évesen azon az érzelmi szinten vagy, amit tinik élnek át, amikor még hisznek az életreszóló egy igaz szerelemben.

Aztán lesznek, akik megtanulnak csajozni meg a külsejük és/vagy pénzük is megvan hozzá, mások gyorsan foggal-körömmel lehorgonyoznak a második, harmadik nőnél, hogy többször ne kelljen átélniük ezt az ismerkedéssel, szingliséggel járó traumatikus élethelyzetet, megint mások rájönnek, hogy valójában ők nem is igazán vannak oda a szexért és/vagy párkapcsolatért, csak a társadalmi megfelelési kényszer miatt erőltették, így a szex-only emberek prostizni fognak vagy rákattannak a pornóra, az értelem/kötődés-only emberek meg beszereznek kisállatot vagy úgy szervezik az életüket, hogy sok emberrel legyenek körülvéve, ami 90%-osan pótolja életükben az űrt, mivel nem is a szex hiányzik nekik, hanem a párkapcsolat feelingje.

Végül vannak, akik vergődnek egy életen át, aztán leugranak valamelyik hídról. Vagy alkoholisták, drogosok lesznek.

Ebben a kis szövegben megfogalmaztad, nincs sok közöd a nőkhöz és végre úgy tűnt valakivel összejöhetsz. Azért húzott le ennyire, mert szeretetéhes vagy gondolom, mellette brutálisan kanos.

Na most ezt a kettőt jó lenne először helyre tenni és akkor nem kétségbeesésből rohannál női nemi szervek után, hanem lenne valami tartásod, gerinced, önbecsülésed.

Ha ennyi idősen is így szenvedsz az ismerkedéssel, akkor nyilvánvalóan elég mély gondokat kellene megoldani, foglalkozni velük, ezeknek neked kell utána járni. Nehéz ismerkedni, kétségtelen, nagyon sokan imádják hogy megalázhatnak ilyenkor, ez is tiszta, de el kell dönteni mit akarsz.

#2: Nem, hanem én nyitott szemmel járok a világba és hazudhat bárki bármit, hogy szépítse a helyzetét, látom, amit látok, hogy aki nem túl kapós a csajok körében, az teheti magát akármennyire kifelé, hogy "hát én azért megválogatom, nekem az se meg az se jön be (mert tudja nagyon jól, hogy esélye se lenne nála, aztán ha mégis, akkor két kedves szóért és egy mosolyért a lelkét odaadná, ennyit arról, hogy "sose kéne olyan nő").

Illetve fordítva, aki kapós a csajok körében és ténylegesen meg is teheti, hogy válogasson, az meg bármennyire megjátszhatja a monogám hősszerelmest, akkor is egy folyamatos mentális küzdelem az élete, hogy ne dugjon félre.

De általánosabban fogalmazva: amiben az ember TARTÓSAN hiányt szenved (ez lehet a szeretet, intimitás, érintés is, nem csak maga az aktus), azért sóvárogni fog és bármit megtenni érte (ahogy szélsőséges esetben az éhező is megeszi a kukából a penészes kenyeret).

Amiben viszont abszolút bőség áll a rendelkezésre, azzal még a legfegyelmezettebb ember is könnyelműbben bánik.

Na, kérlekszépen ez a titka annak, hogy valaki needy lesz, vagy "nő és vonat után ne fuss, mindig jön a következő" szemléletű.