Miért mondja minden lány akit megszólítok hogy barátja van?

Erről mindig eszembe jut egy tavalyi sztori:

A csajnak a villamoson leszálláskor kihullik a pénztárca a zsebéből. A haverom felveszi és a lány után szalad. Ahogy utoléri, megszólítja:

- Szia! Ez... (itt a csaj rögtön közbevág full bunkón)

- Van barátom!

Szegény haver erre csak annyit tudott reagálni, hogy felmutatta a pénztárcát.

Tökmindegy, nem vagy szimpi.

Ez a legjobb "kifogás", de igazából ha azt mondom, h nem akarok ismerkedni azt is el kell fogadni és nem kell magyarázat.

N 30

Volt rá példa, ráadásul vonatozás során,hogy szépen megmondtam hogy nem szeretnék ismerkedni, és kész, mert tényleg így volt, szakítás után voltam, de 2 órán át hallgattam a győzkődést a tömött vonaton. Ennek ellenére nem voltam bunkó. Kenytelen voltam az utolsó 10 percben benyögni valami utalást arra, hogy vár a barátom mert x dolgot főzök este, meet különben sajnos leszállás után simán hazáig követett volna a delikvens. ( Es így is faggatott, hogy valódi e a barátom, be akart húzni a csőbe, mint ha kötelező lenne vele ismerkednem, ha nincs senkim)

Na ezek után, ha szingli lennék is azzal kezdenék, hogy bedobom a barát kártyát.

Viszonylag sok idegen csávó talál meg engem Messengeren, pedig sehol semmi utalás nincs rá, hogy ismerkednék.

Az egyik beírt nekem egy olyat, hogy "ha van párod, tiszteletben tartom, de ha nincs, akkor szívesen ismerkednék :)"

Visszaírtam neki, hogy "rendes vagy, de bocsi, nem szeretnék ismerkedni."

Ezután jött a faggatózás, hogy miért, van párom?

Kíváncsiságból beírtam, hogy nincs.

Na, addig győzködött, írogatott, kérlelt, passzív-agresszívoskodott ("bezzeg ha a profilképemen egy BMW-ben ülnék") amíg le nem tiltottam.

Szóval általában az a legbiztosabb, ha azt mondjuk, van pasink. Anélkül jön az alkudozás, vádaskodás, faggatás.

"ha van párod, tiszteletben tartom, de ha nincs, akkor szívesen ismerkednék :)"

Ez gyönyörű. Magyarul, "tisztellek, mint egy másik férfi tulajdona, de nem mint embert saját akarattal".

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lányok jelentős része élvezi, ha kéretheti magát...

Például őszintén, szerintem mindenkinek van több olyan pár az ismerősi körében, ahol a nő a megismerkedés körülményeire ezt mondta:

"Először nem volt szimpatikus, de olyan kitartóan próbálkozott, hogy végül beadtam a derekam és nem bántam meg".

Nemrég voltam egy olyan esküvőn, ahol a srác az ismerkedés elején 1 hónapig ostromolta a nőt (aki 10x elhajtotta). Aztán valahogy mégis esküvő lett.

Vagy szórakozóhelyen a barinőkkel bulizó csaj is "van barátom". Haver odamegy, akkor is van barátja. De 2 gin-tonikkal később ugyanazzal a haverral már smárol a parketten...

Éppen az ilyenek miatt nálam is a "van barátom"-ra már az automatikus válasz a "nem zavar, attól még megihatnánk valamit". Pedig én sem voltam ilyen.