Miért van az hogy eddig egyetlen párom se tudott vasárnapi húslevest csinalni mint anyukám?

170/100 (103, 110)? 🤡🥱

Oldd meg a saját tápozásodat. Nő úgyse volt és soha nem is lesz a közeledben.

A vasárnapi húsleves más, mint amit hétfőn, vagy kedden csinál az ember?

Amúgy húslevest szerintem még én se csináltam soha. Ma tökfőzelék volt a kaja, előtte rántott tök (🤷‍♀️ tök szezon van) vannak más ételek is amik mennek, egész finoman főzök, de utalok főzni. Nagyon hamar közöltem a párommal, hogy se a tűzhely melege, se a konyha tündére nem leszek.

A legegyszerűbb, ha eleve az első pár kérdés között ott van az első randin az is, hogy tud és szeret-e főzni. Az okosabbja levágja majd, hogy pót anyu kell neked, a többi meg lehet még örül is, ha elláthat.

"Miért van az hogy eddig egyetlen párom se tudott vasárnapi húslevest csinalni mint anyukám?"

Mert nem mutattad meg nekik, hogy hogyan kell. xD

Nem tudom, de nekem például eszembe nem jutna ilyen hülyeség alapján megítélni azt, akit elméletileg szeretek.

Nem vagyok egy nyámnyila, élettelen lúzer, főleg nem egy elkényelmesedett gyökér, aki a kisujját sem mozdítja, de elvárja, hogy ki legyen szolgálva. Egy párkapcsolat nem erről szól. Hanem arról, hogy van egy társam, akivel szeretjük, elfogadjuk, és tiszteljük egymást. Az, hogy hogyan főz, vagy egyáltalán szeret-e főzni, sokadrangú dolog.

Egy párkapcsolatban pedig két ember vesz részt. Normális körülmények között nagyon szépen össze lehet hangolni a szükségleteket anélkül, hogy bárki rosszul érezné magát, vagy kényszerítve legyen. Én például faluhelyen élek, és nekem fontos, hogy legyen egy kertem, amiben rengeteg dolgot megtermelhetek. De a pofám szakadna le, ha egyáltalán eszembe jutna a barátnőmet dolgoztatni.

Ami pedig az étkezést illeti: nem a 18. században élünk, hogy egy nyamvadt kajáért egész nap nyűglődni kelljen. Amikor egyetemen kollégista voltam, akkor is meg tudtam oldani magamnak az étkezéseket, és ha kell, most is. Ha valami külön kívánságom van, akkor elkészítem magamnak. Ennyi. Probléma megoldva. :) Van, amire kifejezetten kényes is vagyok, mert csak úgy szeretem, ahogy én készítem el... de megcsinálom magamnak, nem szakadok bele.

És láss csodát, még egyik kapcsolatomban sem volt probléma az ételből.

Nem tudom, mi bajod van..

Ez nem valami veleszületett képesség, fogja a receptet és megcsinálja, ami le van írva. Megkérted, hogy csináljon? Ha nem, miért nem? Ha megkérted, akkor nemet mondott? Én ezért tuti ejteném a párom, tök egyszerű kérés, amivel boldoggá tenne, mégsem akarja.. bár nem is kérnék ilyet, max azt kérném, hogy "csináljunk együtt" húslevest.. de ha a másik felajánlja, hogyha megfőzöm a kaját, kitakarít, akkor örömmel főzném meg, hogy megússzam a takarítást.

Csak kommunikáció kérdése az egész, a csajt meg nem kell ejteni, ez a képesség elsajátítható, sőt, ha képes olvasni és mozog a keze, elsőre nagyon finom lesz, gyakorolnia sem kell. Az emberek általában akkor főznek, ha van kinek. Meg akkor, ha muszáj. Ha gyereked van, muszáj lesz, ezért a legtöbb anya jól főz. Vártál volna 5 évet, amíg jön a gyerek, utána életed végéig főzte volna a levest..

Képzeld el fordítva, én csak olyan pasival járok, aki tud ereszt javítani. Most ezt senki sem tudja, amíg nincs háza és kevés pénze, hogy ne akarja kihívni a szakembert hozzá:) Vagy olyan pasit akarok, aki tud kocsiban olajat cserélni. Honnan tudná ezt bárki, akinek közelében nem volt kocsi? Elhiheted, hogy a csaj 10 év múlva olyan húslevest főz, hogy anyád se tud olyat. Csak várni kell, hogy legyen kinek főzni. Te felnőtt vagy, rád nem kell főznie, el tudod látni magad, max kedvességből főzne neked. És ez így van jól.