Miért érzem azt hogy a "Ha nincs ló jó a szamár is." esete áll fenn?

Én egy diplomás, egzisztenciával rendelkező(lakás, kocsi, félretett pénz) 30-as évei végén járó, magas, sportos (edzek, futok, küzdősport), egyesek véleménye szerint jóképű férfi vagyok. Vannak hobbijaim és kiterjedt baráti köröm és rendszeresen eljárok társasági programokra.

Független, vékony, gyermektelen és nálam fiatalabb értelmes nőt keresek komoly kapcsolatra. Ennek ellenére akik érdeklődnek irántam nincsenek az én szintemen.

Konkrétan: - Férje van és gyerekei és csak szeretőnek lennék jó

- Kövér, önértékelési gondokkal küzd és sokszor még ostoba is

- Komoly kapcsolata van, de kicsapongó életet él és is csak egy kalandra lennék jó

- Nálam sokkal idősebb nők, akiknek már nem lehet családja

Nem igazán értem hogy miért nem sikerül komolyan ismerkednem és csak pótléknak vagy "szamárnak" lennék jó. Természetesen van annyi tartásom hogy a fent említett kategóriáktól nem akarok semmit, inkább keresem tovább kitartóan azt a nőt aki megfelel az elvárásaimnak.

Mi a véleményetek? Miért nem sikerült eddig megtalálnom akit keresek és miért a csak a fenti kategóriát vonzom be?