Én és a kollégám?

A helyzet a következő:

Van egy munkatársam, akivel nem tudom, hányadán is állok. Józanul semmi jelét nem adja, hogy bejönnèk neki, úgy viselkedik velem, mint a férfi kollégáival. De mikor elmegyünk iszogatni és már nem józan, mindig nyomul, ölelget, puszilgat, elmondja, hogy milyen szép vagyok, milyen okos, szeretne velem hosszú távú kapcsolatot, de józanul mindig mondja, hogy nem akar kapcsolatot. Múltkor együtt aludtunk, de csak azért mondtam, hogy aludjon nálam, mert nagyon részeg volt és nem talált volna így haza. Nem történt semmi köztünk, csak aludtunk, reggel korán le is lépett, de mondta, hogy köszi, hogy vigyáztam rá, majd hátbaveregetett, úgy mint ahogy a haverokat szokás. Szóval nem tudom, hogy mi van, fogalmam sincs. Én mindig hangoztatom, hogy nem keresek kapcsolatot, de mégis vonzódom hozzá. Egyébként eléggé mások vagyunk, ő nagyon aktív, én kevésbé, ő állandóan menne valahova, én nem. Én imádom az állatokat, ő nem annyira. De mégis vonzódom hozzá, pedig az agyam azt kiáltja, hogy ne. Már fontolgatom, hogy felmondok inkább. 40 éves, de ha kérdezem volt-e már nővel, azt mondja, eddig csak két nője volt. Lehet, hogy csak nem tudja, hogy kell csajozni? Vagy nem vonzódik hozzám, de részegen az ember ugye egy bárszèkre is rányomul? Vagy aszexuális? Vagy meleg? :D Tényleg nem tudom már, mire gondoljak, de már kicsit kezd frusztráló lenni így bejárni dolgozni. Ti hogy látjátok a helyzetet kívülállóként?