Ha a társkeresésben a külső nem számít vagy minimálisan, akkor miért nem gondolt még erre egyetlen állam sem ahelyett, hogy rengeteg pénzt fizet ki?

Van egy ápoltsági alap, ettől negatívba tér el a csöves drogos, pozitívba a metroszexuális.

Van egy intellektuális alap, ettől negatívba tér el a laposföldhívő megmondóember vagy a faragatlan tuskó, pozitívba a széles lexikális tudással rendelkező bölcsész-filozófus professzor vagy az Elon Musk tudásával rendelkező csúcsmérnök.

Van egy kommunikációs alap, ettől negatívba tér el a szemlesütős kuka, bocsánat hogy élek nonverbális kommunikációval és pozitívba a stand-upos kvalitásaival rendelkező "mindenkivel szinte bármiről bármikor tud beszélni, kivágni magát" típus.

És van egy antropológiai alap, amitől negatívba tér el az extrém genetikai betegséggel rendelkező, fogyatékkal élő és pozitívba a aranymetszés szerinti Superman külsejű sportos "standard".

És persze az egzisztenciális alap, aminél a KSH deciliseket kell alapul venni és az átlagvagyont életkor szerint lebontva.

Ha tényleg nem a külső a vízválasztó mindenben, akkor miért öntenek a fejlett országok (nem csak Magyarország) államai súlyos pénzeket a családtámogatásokra, miközben ott az egyre növekvő rejtett erőforrás, az átlagos külsővel rendelkező emberek, akiket csak össze kéne párosítani valahogy?

Miért nincsenek állami, ingyenes ismerkedős programok? Miért csak néhány wannabe vállalkozó akar jót kaszálni reményvesztett embereken előrefizetős, semmi garanciát nem vállaló programokon, amikkel kizárólag ő jár jól végkimeneteltől függetlenül?

Ha annyira hisznek benne, hogy a jellem, a belső érték számít, akkor miért a fénykép alapú társkeresők a menők, miért a jobbnál jobb, filteres stúdiófotók már az alap és miért növekszik válság, covid meg háború ellenére is töretlenül a szépségipar még annak ellenére is, hogy számos dolog tudománysan kimutatott, hogy többet árt, mint használ?

Nem lenne egyszerűbb jóval kevesebb pénzből az embereket őszinte, barátságos, elfogadó közösségekbe szervezni, ahol organikus módon szerveződnének a párok, ahol természetesen születnének meg a szerelemgyerekek?

Vagy azért nem teszik ezt sehol, mert tudják jól, hogy a külső a mindent eldöntő szempont? És még nagyobb probléma lenne belőle, mint amit a kapitalizmusban látunk, hiszen míg a munkaerőpiac erősen szabályzott, nem lehet rabszolgamunkát, gyerekmunkát és számos dolgot csinálni, addig a párkapcsolatok világa teljesen szabad, ezáltal senki nem korlátozza, hogy bizonyos férfiak minden nap más nővel szexelhessenek, ahogy azt sem, hogy bizonyos nők 3 év szingliség után öngyilkosok legyenek inkább, minthogy a Tindernek ne csak a felső 10%-át húzzák jobbra.

Mert mindenki a szépet, mindenki a jó külsejűt akarja és mindenki irigy lenne arra, aki megkapta.