Mit teszel, ha a barátnőd elmondta hogy neki nagyon tetszik egy pasi, de ő neked is?

Az àtlagcsaj ilyenkor hallgat és utàna kummog magàban.

Az értelmesebbje elmondja, h igen, Zolee tetszik neki és jófej lépés lenne, ha nem hajtana rà Zsuzsi.

Ha részemről csak annyi, hogy tetszik meg szimpatikus, de nem vagyok belé szerelmes vagy szimplán alig ismerem, akkor nem tennék semmit, remélném, hogy összejön nekik és boldog lesz vele. Ha szerelmes lennék belé, akkor azt elmondanám neki, de biztos, hogy nem próbálnék meg a háta mögött összejönni vele vagy lebeszélni róla, hogy utána én ismerkedhessek vele. Lejáratni meg főleg nem. Szerencsére nem egyetlen normális férfi létezik.

Amúgy még sose volt olyan, hogy bárkivel is versenyeztem volna valakiért és nem is lesz.

Noreen te mèg bírod?

Én kiégtem mint a szar

A nők inkább riválisai egymásnak, az nyer aki előbb becserkèszi, nem nagyon szoktatok válogatni az eszközökben

Fontos tisztázni, hogy ki az akinek mondjuk reális esélye van arra hogy a pasassal komolyabb legyen?

Amúgy én az őszinteség híve vagyok és hál' istennek olyan barátaim vannak akiknek tudom, hogy elmondhatom. Szerintem ez nem hátbaszúrás, pont az lenne a hátbaszúrás ha hazudnék.

Én az egyenesség híve vagyok. Amúgy voltam hasonló helyzetben 2x is.

Egyszer még nagyon rég tetszett valaki aztán az egyik barátnőmnek is. Tudott róla. Egyikünkkel sem lett semmi, én elég hamar rájöttem hogy nem olyan ember akivel érdemes foglalkozni.

A barátnőm reakciója csak évekkel rá dühít kissé ha visszagondolok de legalább őszinte volt plusz nagyon fiatalok és tapasztalatlanok voltunk mindketten és később megszakadt a barátság, mert már nem voltumk kompatibilisek.

A másik sztori: van egy kávézó ahova a legjobb barátnőmmel sokat jártunk anno. Egy időbe dolgozott ott egy srác, aki megtetszett neki. Én sokáig nem is figyeltem rá fel, meg volt más aki lekötötte az érdeklődésem. Majd ahogy telt az idő, nekem is feltűnt az illető es egyre szimparikusabb lett.

Mit ad isten, úgy alakult hogy az én az egyetemen személyesen is megismertem, mert mint kiderült ugyanoda jártunk, sőt a testvéremet is ismerte/ismeri sőt jóban is vannak.:D

Ahogy egyre jobban megismertem a srácot kötetlen közegbe rájöttem hogy basszus nekem nagyon bejön. Sokáig nem mondtam el a barátnőmnek mert nem akartam bekavarni. Majd egyszer részegen egy buliban bevallottam és bocsánatot kértem es mondtam hogy nem szándékos volt és nem is gondoltam volna hogy így fog alakulni. Azt mondta sejtette és nem zavarta, végül is nálam alakult úgy, hogy félig-meddig egy társaságba kerültünk a csávóval (igaz csak rövid ideig).

A "slusszpoén" hogy ebből se lett semmi, se nekem se neki, mindegy is hogy miért.

Sőt, ugyanezzel a barátnőmmel voltunk (szintén nagyon régen, ezer éves barátság) még gimiben ugyanabba a srácba szerelmesek.:D

Az őszinteség jó döntés volt mindig is, most is úgy gondolom.

Azóta is barátok vagyunk és ennek nagyon örülök, mert (nyálas szöveg de igaz) jobb legjobb barátot nem is kívánhatnék:)

Engem minden bnő kollega szomszed simán hátbaszur ha tetszik nekik valaki aki nekem is, vagy épp törtenetesen az én parom, az sem erdekli őket, megy a nyomulás.

A nőknél kimondottan él az a csúnya mondás hogy "erősebb kutya b.szik"

*folyt

Míg ellenben férfiaknál viszont nagyban az mutatkozik meg hogy a barátjuk nője, kiszemeltje az tabu!

Elmondanám őszintén, elvégre ezért vagyunk barátnők. Azt is hozzá tenném, hogy nyugodjon meg, nem fogok rányomulni, mivel barátnők pasijelöltjével sem kezdek ki. Bennem nem él a versenyszellem, nem kell olyan férfi, akinek a kegyeiért harcolnom kellene bárkivel is.

Ha nekem mondaná el bármelyik barátnőm ugyanezt, akkor szintén félreállnék, hogy nekik utat engedjek. Nekem ez az elvem. Erre volt is több példa az életemben, de végül csak egyikőjüknél lett belőle kapcsolat, sőt házasság és család is. Azóta is együtt vannak, ennek már 18 éve. 40N