Szerintetek mennyire látom jól a dolgot, hogy nekem nem kéne még ismerkednem egy jó ideig?

Jelenleg 28 éves férfi vagyok (hamarosan 29), az életem egyáltalán nincs rendben, mondhatni az egész eddigi életemet elpazaroltam.

Kezdjük ott, hogy mentális betegségekben szenvedek (súlyos depresszió, szorongás), emellett pedig nagyon lusta is vagyok.

Ennek köszönhetően például annak idején úgy elhanyagoltam a középiskolát, hogy azt sem fejeztem be. A jogsit sem tettem le, sohasem próbáltam.

Barátnőm, barátaim sem voltak még. Nem igazán mentem sehova sem, nyáron is itthon ülök mindig.

Bár már 4 éve külön élek a szüleimtől albérletben, 18 éves korom óta pedig dolgozom.

Van 5 milió Ft félretett pénzem, maximum ennyi amit feltudok mutatni, viszont ez 28 évesen szerintem édeskevés.

Próbálom összeszedni magamat, legalább valamilyen szakmát elvégezni, emellé angolul szeretnék megtanulni legalább B2-es szinten, illetve a jogsit letenni. Illetve a mentális betegségeimet sem ártana rendbe tenni. Egyébként úgy külsőleg rendben vagyok, nem vagyok csúnya, bár kicsit el vagyok hízva, de edzem már 1 hónapja.

Viszont mivel a történtek miatt az önbizalmam a nullával egyenlő, így egyáltalán nem ismerkedem, elzárkózom minden ilyen ismerkedés elől. Ráadásul iskolás koromban állandóan ki voltam közösítve, így az is mély nyomott hagyott bennem.

A kérdésem az, hogy véleményetek szerint jól látom -e a helyzetet, és ameddig az életem egyik területe sincs rendben, addig felesleges ismerkedésre kezdeni? A helyemben Ti sem kezdenétek ismerkedésre?

Tehát nekem azért nincs kapcsolatom, azért nem volt eddig, mert nem kerestem. Illetve életem során eddig 4 lehetőség lett volna, amikor a lányok kezdeményeztek nálam, de elzárkóztam előlük, félelemből, mert egyszerűen annyi önbizalmam sincs, hogy elhiggyem, hogy komolyan gondolták ezt az egészet.

Köszönöm a válaszokat.