Szerintetek is nehezebb úgy csajozni, ha a szüleimnél lakok? 35 éves vagyok. Magas, sportos, mérnök.

Kőltség es időmegtakarításként ajánlom a guminőt.Egyszeri befektetéssel jósokáig működő kapcsolat!

Nem kell vacsorákat fizetned,elfér a sarokban anyádék nappalijában, és mindig kéznél van,nem pofázik hogy a portfólió helyett miért nem foglalkozol vele.

Arról se feledkezzünk meg azért, hogy sokan azért laknak még otthon ennyi idősen is, mert a korábbi párkapcsolataikból nem lett otthonteremtés – albérletet béreltek –, és szakítás után a pasi inkább hazaköltözött anyagi megfontolásokból, hogy ne szórja ki feleslegesen a havi 150-et az ablakon, hanem félretegye vagy másra költse. Pláne, hogy ha a szülői otthon egy ház, ami ugye Magyarországon a gyerek(ek) felnőtté válásakor jellemzően kong az ürességtől, mert a szülők egyedül maradnak benne (nálunk nem jellemző a generációk együttélése).

Ha vki ezért lakik otthon, az lúzerség/életképtelenség vagy józanság/életrevalóság?

Persze értem én, h ez egy ördögi kör, mert az otthonlakás egy stigma, és így még kisebb sansza lesz a pasinak saját otthon teremtésére egy csajjal. Tehát marad otthon stb., stb.

35 évesen mérnökként két lakásom volt a pesti belvárosban, de az pont nem látszik senkin, rajtam se.

A magasság, sportosság meg igen, azzal lehet csajozni.

Max valami könnyűipari (szövés-varrás) mérnök lehetsz. Eleve nem egy státusz.

Az h szüleid zsirján élsz, azt még inkább ne firtasd. Szerintem ez nem a sóherség miatt van, hanem mert nem szakadtál még le anyuciról.

Beszarok. 😀 Most akkor elkezdjük itt egymás szakmáját / végzettségét minősíteni? (Meg az autóját, a fasza méretét…) Attól szar alak / jó ember valaki, hogy mit dolgozik? Nem mondjuk az értelmi, érzelmi intelligenciájától, a moráljától, jó szívétől, esetleg a műveltségétől?

Amúgy ha nem lennének könnyűipari mérnökök, mi a szart vennél a New Yorkerben teszem azt?