Ha "nincs a külsőmmel semmi gond", hogy lehet, hogy szűz vagyok 28 évesen?

Na várjatok, mert valamit nagyon félreértettetek. NINCS matchem. Azaz ez hazugság: volt már kétgyerekes, láncdohányos, munkanélküli anyukától és mázsa környéki 8 osztályos nőtől, de talán nem sértő azt mondani, hogy ők jóval az én szintem alatt vannak. Persze felmerül a kérdés, hogy miért húztam őket jobbra - rettentő egyszerű: szinte mindenkit jobbra húztam, mert kíváncsi voltam, kikkel állok párba. Kár volt. Választ a klasszikus társkeresőkön nem kapok, ahol nem kell ezzel a jobbra húzkodós baromsággal kínlódni (remélem, azóta is megállás nélkül csuklik, aki kitalálta ezt a rendszert). Ja, hogy milyen leveleket írok. Ha van valami a kép hátterében, akkor arra reflektálok, de jellemzően nincs ilyen; mivel ezek a profilok általában teljesen üres bemutatkozással vannak párosítva, ezért ilyenkor egy sziamizunál többet aligha lehet írni. Abban a ritka esetben, ha bármi szerepel a bio rovatban, akkor arra írok valamit - tök fölöslegesen.

Képet pedig, köszönöm a felajánlást, nem küldök senkinek, mert... minek? Úgyis az lesz, hogy "á, nincs veled semmi baj, csak légy türelmes" - HOVA MÉG?! Vagy 6 éve csinálom, ezer meg egy alkalommal regisztráltam már újra és újra, és semmi. Csak telnek az évek, egyre öregebb leszek, egyre inkább bekattanok. Egy biztos: a 30-at nem fogom megérni, ha nem változik semmi.

@III.Edricus Anxious

Évek óta figyelem ezt a fórumot, tisztában vagyok a munkásságoddal. Irigyellek egyébként, hogy abszolút sorstársként ilyen könnyen veszed azt, hogy férfiként semmibe vagyunk véve, de jure fölösleges a létezésünk. De való igaz, a múlton fölösleges károgni. Inkább a jövőn kell: semmi nem fog változni, csak a depressziónk lesz még erősebb, míg végül az ágyból felkelni is fizikailag fájdalmat okoz majd. Igazad volt. Sokkal jobb. :)

@4

Nem járok emberek közé, ha nem muszáj. Világéletemben zárkózott voltam, de pár éve rájöttem a nagy talányra: ha nem megyek emberek közé, nem fogok látni nyilvánosan ölelkező-csókolózó lovey-dovey párocskákat, de még csak nőket sem. Akkor meg nem fog annyira zavarni se a magány, se a szüzesség. Szóval tartom is magamat ehhez: nem megyek emberek közé. Tévhit, hogy egész nap itthon vagyok, mert rengetegszer járkálok autózgatni, kirándulni, sétálni az erdőbe - mindegy, hova, csak ne legyen körülöttem "inger". Szóval marad a munkahely, de ott is ugyanez megy. Ráírtam egy lányra (nem mentem oda hozzá, mert nagyon félénk fajta, szerintem szívbajt is kapott volna), és annyi választ nem kaptam, hogy "rohadj meg". Ellenben visszahallottam másoktól, hogy egyáltalán nem jövök be neki, ergo ez egy eufemizmus arra, hogy ocsmány vagyok, kiindulva abból, hogy a legtöbb nőnek többé-kevésbé hasonló az ideálja. És ennyi, itt is kimerült minden lehetőség, mert kivétel nélkül minden korombeli (mondjuk ez legyen 18-35) nő foglalt. A szó. Szoros. Értelmében. Vagy pedig kialakulóban van valami, ami ugyanaz. Úgyhogy maradna a társkereső.

De teljesen mindegy, itt inkább a fő kérdésre érdekelne a válasz még mindig: ha ennyire OK vagyok, hogyhogy hányingere van tőlem az összes nőnek?

Köszönöm mindenkinek! Innentől fogva bármelyik incelgyűlölő kérdés alatt azt feszegetik, hogy mennyire elviselhetetlen, bunkó, buta, stb. minden incel, ezt a kérdést fogom belinkelni. Sokkal egyszerűbb itt a válasz mindenféle filozófiai vagy fotelpszichológusi megközelítésnél.

És a legszomorúbb? Semmiféle genetikai rendellenességem nincs. Vagyis van egy jókora csimpánzcsöcsöm, ami mellé szinte semekkora has nem társul. Azt hittem, hogy ha lefogyok, eltűnik. Nem tűnt el, szóval valószínűleg a kelleténél több ösztrogén termelődhetett bennem, amikor kezdett kialakulni a hormonháztartásom, de ennyi. Simán csak ronda vagyok.

@16

Igen, ettől félek én is. De szerinted nekem az a célom, hogy más kölkét neveljem? Azaz apropó: eltartsam, merthogy a nevelésbe többnyire nem szólhat bele ilyenkor az ember.