Nyelviskolaban levo tanarnal hogy erdemes kezdemenyezni?

Ennyire nem vagy kreatív, most komolyan?

Mit tudjuk mi, hogy érdemes e?

Nem hittem volna, hogy pont most fog valaki erről kérdést kiírni, miután nekem aktuális volt. :D

Én magam is a nyelvtanfolyamos tanárnőmmel vagyok együtt.

Sajnos nem nagyon lehet rá mást mondani, mint az általános dolgokat. Teljes mértékben függ kettőtök eddigi egymáshoz viszonyulásától, személyiségetektől, pontos helyzettől. Még ha le is írom, hogy nálam hogy ment, nem biztos hogy tudsz vele mit kezdeni.

Leírom, mert hátha találsz benne olyan elemet ami rátok is illik. Viszont hosszú lesz, hogy meg lehessen érteni miért alakultak így a dolgok. Anyanyelvi tanár, nem idevalósi, a konkrét nyelvet nem írom le.

Illetve a következőkben leírtaknál, nekem volt egy óriási előnyöm, ami neked már nincs meg: Nagyon sokáig én ezeket nem bevágódásként csináltam, hanem szimplán jófejek voltunk egymással és jól kijöttünk. Ebből kifolyólag nem is érződött nyomulósnak.

Nálunk ez volt:

Novemberben kezdtem el új nyelvet tanulni. Nem kifejezett nyelviskola, hanem egyetemen külsősök számára is nyitott nyelvoktatás.

Alapból nem voltunk sokan a csoportban, ráadásul mindannyian fiatalok, jól is haladtunk, így nem volt nehéz néha általánosan cseverészni az órán.

-Mindig én értem oda elsőnek, kb. 15 perccel órakezdés előtt. Így tudtam a tanárnővel kicsit beszélgetni óra előtt. Hogy telt a napja, sok más melója volt-e, stb.

-Ugyanezt óra után. Nem feltűnően, de mindig lassan pakoltam el a cuccaimat, 3x leellenőriztem, hogy meg van-e mindenem, majd segítettem neki is elpakolni. Így adott lett, hogy ha már együtt lépünk ki az épületből, akkor mehetünk együtt a busz irányába.

-Ha technikai segítség kellett, vagy nem ért el valamit, vagy padot mozgatni, elsőként ugrottam.

-Mikor esett az eső, megérkezéskor pedig félig elázott (nem volt nála ernyő), még ha 10 perccel előtte ki is értem az épület elé, megvártam és elkísértem egy darabig, felé tartva az ernyőmet.

Relatív gyorsan rájött, hogy bennem megbízhat (egyébként nagyon bizalmatlan a fiú tanulókkal, egyszer mikor haza akartam kísérni, én is megkaptam, hogy "a párja nem örülne neki"), így sok apróságnál engem kért meg. Például (mivel tudta, hogy informatikát tanultam) a kiküldésre tervezett PDF-eket először nekem küldte el hogy nézzem át, ha valamiért késett egy kicsit megkért hogy vegyem fel a kulcsot és nyissam a termet, vagy kérjem el a laptopját az asztaláról.

Innentől már nem volt nehéz, az egyik óra után mikor a kávézóba ment, beültem vele én is, megkérdeztem hogy tudna-e jó *** (nemzetiségi) éttermet ajánlani amit ő is ismer és szeret. Megkértem, hogy következő óra után jöjjön el velem oda, mutassa meg a helyet, ha szeretné tekintheti randinak.

A legszebb, hogy utána sokat beszélgettünk erről és kaptam pár infót tőle.

Igazából beszélt rólam a barátnőjének, miszerint van egy diákja aki szinte sose hagyja békén. Viszont objektíven beszélt rólam, így a barátnője is elkezdte mondani neki, hogy hallomás alapján jó srác, miért nem próbálja megfogni. Ő ösztökélte arra is, hogy mondjon igent az étteremre.

Igazából ha bemutatásra kerülünk egymásnak, illően meg kell majd köszönnöm a közbenjárását. :)

Párom nem túl jó a szocializációt tekintve. 2-3 (szó szerint 2-3) barátnőn kívül én vagyok az egyetlen, aki nem szimplán kolléga/tanuló kategória. Nem szereti, ha az emberek ítélkeznek felette. Nem kell, hogy ki is mondják, azt szeretné ha mások még magukban sem gondolnának róla ezt, azt vagy amazt.

A legnagyobb problémánk pedig titkolni az órák idején, illetve az egyetem környékén.

Bár nem vagyok az egyetem tanulója, de a nyelvkurzus mégiscsak egyetemi szervezésben történik, az egyetemmel vagyunk mindketten jogviszonyban. Papírforma szerint hivatalos tanár-diák felállás van közöttünk. Így viszont bajok lehetnének az Etikai Bizottsággal és egyebekkel.

---

Long story short:

A helyzetetek függvényében órák előtt és után kellene megpróbálnod beszélgetni vele, amennyire lehet általános, személyes, de nem túl privát témákra terelve a beszélgetést.

Utána pedig ha kölcsönös a dolog, akkor menni fog a dolog előre magától.