Szerintetek ezek után elgondolkodik magán, vagy bemagyarázza valahogy magának, hogy nem csinált semmi rosszat?

Egy nő nagyon sokáig érdeklődést mutatott felém, aztán kezdtem én is érdeklődni felé és kezdeményeztem, amit elutasított. Nem értem, miért tette, és meg sem magyarázta.

Elutasítás után annyiban hagytam a történetet, hiszen ha nem, akkor nem, ez van, vége. Csakhogy ő visszajött és megint sok érdeklődést mutatott, még jobban, mint előtte. Utalgatott arra, hogy elcseszte, meggondolta magát, szarul érzi magát a történtek miatt és szeretné jóvá tenni, nem akar elveszíteni engem - persze nem mondta ki ezt nyíltan, csak burkoltan. De nekem nagyon nehezemre esett megbocsátani neki és ez így folytatódott egy-két hónapig. Aztán nagy nehezen sikerült túllendülni rajta, és így megint elhívtam, és megint elutasított. Mire volt jó ez az egész? Már rég hagytam volna, de ő érdeklődött, meg legelőször is. Megint semmi magyarázat, nem volt hajlandó megbeszélni.

Ez már annyira felnyomta bennem a pumpát, hogy kinyilvánítottam mások előtt a véleményem, mekkora hülye, ostoba nő ez.

Vajon elgondolkodik ezek után, hogy baj van a fejével? Vagy bemagyarázza magának, hogy ez így rendben van?