Miért kezdek sokszor olyanokkal ismerkedni, akikről valahol az első pillanattal tudom nem tetszenek igazán? Mással is szokott ilyen lenni?

Kedves, normálisabb, sokszor még személyisége is van, látom valószínűleg tetszem is neki. Ő viszont nem jön be annyira nekem, de ezek miatt az előbbi dolgok miatt valahogy még sajnálom is a dolgot (hogy ő nem tetszik nekem). Szóval elmegyünk pár randira, találkozunk párszor, tényleg szokott egy ilyen kisugárzásuk lenni, hogy jó lenne velük egy kapcsolatban élni emberileg értve. De egyszerűen nem gyullad bennem semmilyen szikra, amit romantikus érdeklődésnek lehet nevezni. Sokszor van bennem egy ilyen félelem is, hogy én már nem találhatok olyan párt, aki tetszik nekem, akivel kölcsönösen tetszünk egymásnak. (Jó pár éve nem volt már komoly kapcsolatom.) Aztán általában pár randi után rájövök ez így nem mehet tovább és megszakítom az ismerkedést, elmondom nem érzek semmit. Ez viszonylag gyakran szokott történni, de utólag sosem értem magam, hogy egyáltalán miért erőltettem a találkozásokat, miért próbáltam valahol esélyt adni annak, ami talán már éreztem az első pillanattól, hogy nem működne.

Egyébként férfi vagyok, de ez szerintem megtörténhet férfival is, nővel is, nem ez a lényeg és ne ez alapján válaszoljatok.