A férfiak hány százaléka lehet incel, azaz valamilyen ok miatt nem jut nekik nő és emiatt magányban élnek?

De, hogy lásd levezetve is, legyen 100000 fős a nagyváros. Ebből legyen akkor 50000 férfi, abból legyen 20000 a 18-40 év közötti korosztály. Ennek az 5 százaléka 1000 fő. Tehát, 1000 fővel kell pluszba versengned ahhoz képest, mintha pont egál lenne. Ha a teljes 50000 férfit veszem, ahogy nagyvonalúan tettem, akkor 2500 plusz férfivel, de akkor már a csecsemő és a nagypapa is ellenfél. Ha az eredeti 6,5 fővel számolsz és benne hagyod a meleget, az asszexet, a párt épp nem keresőt, a börtönben ülőt, nem számolsz a rasszizmussal, ami miatt a fehér nők többsége nem akar roma párt, nos, akkor is csak 3250 fő, ha mindenkit (khm. minden hímnemű embert az adott városban) veszel és 1300, ha csak a korábbi 20000-rel számolsz.

Ha már statisztikázni akarunk.

Tehát, simán a számok terén is bukik az elmélet.

"Tehát, simán a számok terén is bukik az elmélet"

Még mindig a te elméleted az, ami bukik, csak az igazi gyk-zó incelek módjára csak azzal a mondattal foglalkozol, amit ki tudsz forgatni, vagy amibe bele tudsz kötni.

"az egyértelmű tendenciát mutatják hogy a csajok mindig ugyanazokat a fiúkat választják, ill. nem választják párkapcsolatra."

Ez is tipikus csúsztatás. Egyfelől van igazságtartalma, hiszen vitathatatlan, hogy vannak a nőknél sikeresebb férfiak, és kevésbé sikeresek. Ezzel a közhellyel nem is vitatkozik senki.

Ugyanakkor az már nem igaz, hogy ettől a kevésbé sikeresek szűzen halnak meg. Pontosabban ha van ilyen, az nem emiatt van. Nyilván a kevésbé vonzó embereknek a nagyobb konkurencia többszörös kihívást okoz, de a teljes és örök sikertelenséget nem magyarázza.

A tipikus incel élményem az, hogy minden olyan érvet figyelmen kívül hagytok, ami nem illik a narratívátokba. A világ tele van olyan férfiakkal, akiknek nem jön ki a te matekod, mert nem szebbek, nem izmosabbak és nem is pénzesebbek nálad, mégis van nőjük. Ezekre általában mindig kitaláltok valamit.

A végén meg általában kibújik a szög a zsákból: jó, de annak a nője biztos ronda, meg kövér.

"Mint a sportban. Aki örök második, nem biztos, hogy kevesebbet edz, vagy kevésbé akarja az elsőnél."

Tök jó, hogy behoztad ezt a metaforát. Nagyon igaz az, hogy az olimpiai bajnok, és az ismeretlen huszonkettedik helyezett kb ugyanannyit edzett, hogy az olimpiáig eljusson. A különbség kettejük között inkább adottságokban keresendő (testi, szellemi, körülmények, stb).

Ugyanakkor a sportolót a kitartás és az elhivatottság teszi, nem a tehetség. Nyilván mindenki szeretne nyerni, de a sport öröme nem a bajnokok privilégiuma. A sport a fejlődésről szól.

Ebben a metaforában az incelek nem az említett huszonkettedik helyezett, hanem az a srác, aki gyerekkorában arról álmodozott, hogy olimpiai bajnok lesz, de akármikor lejárt edzeni, azzal szembesült, hogy nála sokkal tehetségesebb gyerekek is vannak. Ezzel eddig semmi gond nem lenne, csakhogy erre ő azt gondolta, hogy így már sportolni sincs értelme.

Ez a srác most ül a tv előtt olimpiát nézve, és szidja a világot, hogy olyan igazságtalan, hogy csak a tehetség dönti el, kiből lesz sportoló. Ha pedig rámutatsz, hogy baszki, ott a volt padtársa a tv-ben, azt fogja mondani, hogy ő csak égeti magát a huszonkettedik hellyel, mert igazából túl hülye felfogni, hogy sosem lesz belőle bajnok - ergo nem olyan okos, mint a főszereplőnk, aki azonnal felfogta, hogy az a szőlő savanyú.