Van értelme egyáltalán az életemnek?

Ma van a 26. születésnapom és még mindig egy nyomorult szűz férfi vagyok. Nem hogy szűz, de még a kezét se foghattam meg egy lánynak sem férfiként, csók... na erről meg álmodni sem merek. A beszédhangom, a nyomorult testalkatom tönkretett mindent. Olyannyira nyomaszt a helyet, hogy már közeledek a harminchoz és semmi, hogy megfordult a fejemben, van-e értelme ennek az életnek így. Sose éreztem, hogy egyáltalán szemezne velem egy lány vagy úgy közeledne hozzám, hogy abban valami több is lenne. Nem tekintenek rám férfiként egyáltalán. Látok más fiúkat és amikor belegondolok, hogy ha én is így néznék ki, ilyen hangom lenne, semmi önbizalomhiány nem uralkodna rajtam. Amikor neten ismerkedek, a chatelés megy, de miután küldök hangüzit vagy videochatelünk, mindig látom a lányok arcán a kiábrándultságot... általában hamar véget is ér a beszélgetésünk.