Amikor társat keresünk, és ismerkedni akarunk valakivel, akit szimpatikusnak találunk, akkor tulajdonképpen rá akarunk akaszkodni a másikra?

Jobb esetben inkább tényleges partneri viszony a cél, de a valóságban a legtöbb esetben igen.

Vagy érzelmi vagy anyagi vagy egyéb komplexus miatt.

Legalábbis ezt tapasztalatam, másoknál, saját esetben is.

Nem. A ráakaszkodás az más. Amikor társat keresel, és ismerkedni szeretnél valakivel, aki szimpatikus, ha vevő rá, az ismerkedés, ha nem vevő rá és ezt jelzi, de te nem érted, és folyamatosan a lába mögött trappolsz az a ráakaszkodás, ha folyamatosan bepróbálkozol minden nem után az meg már zaklatas.

De amiről te írsz az nem ráakaszkodas. Aki párkapcsolatot keres annak van intelligenciája, hogy vegyek a jeleket ha vevő rá a másik.

1-es amiről ír az sem az, az kihasználás. Ott volt vevő jel, csak a másik kihasználta.

* van intelligenciája, hogy vegye a jeleket, ha vevő rá a másik.

Ezt nevezik párkeresésnek, ismerkedésnek.

Ha mindenki ezt gondolta volna, akkor senki nem keresett volna társat,mert nem akar senki ráakaszkodó lenni. Magyarán rettegni attól, hogy ha ismerkedsz az ráakaszkodás,butaság. Az a ráakaszkodás amit írtam.

Szerintem ez hülyeség. Az ismerkedés elején én mindig hagyok teret a másiknak. Nem hívogatom, nem lesem a FB-on, és nem írogatok neki. Akkor találkozunk, ha ő akarja. Ha azt látom, hogy ez nekem nem elég, akkor levonom a megfelelő következtetést. (Azaz véget vetek a dolognak.)

Fordítva is elvárom, nagyon idegesít, ha folyamatosan rajtam lóg valaki. Nekem is megvan a magam baráti köre, a magam élete, amibe őt majd fokozatosan fogom bevonni, ha úgy látom jónak.