Szégyen ennyi idősen az hogy nem volt barátnőm?

En 1 honap mulva 25, szinten kimaradt ez a resz. Engem mar nem erdekel, nem szegyellem, inkabb csak zavar h nincs tapasztalatom ezen a teren, es emiatt ha lesz eselyem, akkor olyan leszek, mint vmi kis tini, aki meg most kezdi. Inkabb idegesito, h meg ezzel is szenvedjek, es egyre nehezebbnek erzem, h megfelelo part talaljak, mert a korral az igenyek is valtoznak.

Annyibol konnyu, h nekem az egyetemi tavoktatas miatt maradtak ki a szep evek a lehetosegekkel. Ezzel nyugtatom magamat. Ez van. Eddig meg mas teren haladt az eletem.

- Nem szégyen, hogy 25 évesen nincs barátnőd. (Én 26 vagyok, de nekem nem is volt még olyan se, akinek bejöttem volna. xD)

- Nekem nem kellemetlen "alapból", csak akkor amikor azzal nyaggatnak ismerősök, hogy: De miért nincs?! (Az ilyen kérdés különösen jó érzés tud lenni a rokoni összejöveteleken. :P)

- Nem kezelem veszteségnek "alapból", mert egyszerűen passzívan állok hozzá. (Vagy lesz, vagy nem. Úgysem csak tőlem függ... :,D)

Nem kell egy pillanat alatt megszeretni valakit. Szimpátia kell, a többi meg alakul. Nem minden olyan, mint a filmekben, hogy első látásra szerelem és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Szerintem a szerelem egy életen át tartó csiszolódás, sok munkával.

Kivel szemben érzitek cikinek ezt? Ha ismerkedtek valakivel, szinte biztos, hogy nem az lesz a randin a téma, hogy hány kapcsolatotok volt korábban. A haverok véleménye meg kit érdekel, nem velük fogtok élni.