Ha most beláthatatlan ideig nem tudok egészségügyi okokból lefeküdni senkivel, akkor van értelme párt keresnem? Férfiak, ezt ti mennyire tolerálnátok egy párkapcsolatban?

A problémám az, hogy akárhányszor behatolásos szexben veszek részt, begyullad a hüvelyem. Gumit azt használok, orvosnál egy csomószor voltam, egy csomó kezelést végigcsináltam. De valahogy mindig kiderül, hogy nem vagyok jobban. (amikor nincs párkapcsolat, nem randizok, akkor tünetmentessé tudok válni, de amint van valaki újra kijön). STD szűrésem eredménye is negatív. Latexmentes gumival úgy ahogy, de megy néha, csak így már kedvem se nagyon van hozzá. Nagyon át is szoktam emiatt az orál szexre, mert félek a normálistól. Nem szeretnék örökre egyedül maradni, meg most is kezelés alatt vagyok épp, de valahogy sose jobb. Nem tudom a randipartneremnek megígérni, hogy majd 2 hét vagy 2 hónap múlva már le tudok vele feküdni. De közben meg tök rossz egyedül lenni, és 27 évesen már a családalapítás is foglalkoztat. Van értelme így keresgélni?

Teljesen lerombolva érzem egyébként a nőiességem emiatt, semmi önbizalmam nincs már. Tetszik is egy srác, de csak így a távolról figyelem, mert értelmetlennek érzem, hogy próbálkozzak, mert nem tudnék neki semmit sem adni egy kapcsolatban :(