Miért esik sokaknak nehezére összerakni a logikai kirakóst, miszerint az átlagos valójában majdnem selejt, az átlag alatti meg abszolút selejt?

Jönnek itt azzal, hogy az átlagosak így meg úgy, meg mennyi átlagos ember van párban.

Közben meg nem veszik figyelembe, hogy milyen az egyes kapcsolatok minősége.

Van, ahol még 70 évesen is boldogok egymással és még akár aktív szexuális életük is van, van, ahol elvannak, de összecsiszolódnak, mert lehetne rosszabb is és ennél lejjebb is... akár sokkal lejjebb...

És a kapcsolat mindig kétoldalú, ez is bonyolítja a dolgot. Például hiába szerelmes és hűséges a férfi, ha a nő lábtörlőnek nézi és csak az egzisztenciájáért van vele (nem kell gazdagnak lennie, sokaknak elég, ha már hozzászoktak, hogy csak a rezsi felét fizetik egy nagy panellakásban és nem kell vidékre visszamenni a nagyihoz). Ahogy a nő is hiába szerelmes, ha a férfi bántalmazza és csalja.

De az az élet minden területére érvényes, hogy az átlagos csak megalkuvás. Azért járnak emberek átlagos ruhákban, azért járnak átlagos autóval és azért élnek átlagos lakásokban, mert ennyit engedhetnek meg maguknak anyagilag.

A különbség annyi, hogy az anyagi helyzetnél valóban a remény hal meg utoljára, mert életed végéig reménykedhetsz benne, hogy majd jobbra fordul, végül ha nem akarsz öngyilkos lenni vagy gyógyszerfüggővé, alkoholistává válni, akkor kikapcsolod Szabó Pétert és elfogadod, hogy nem is olyan rossz 40 éves korodra egy garzonpanel, sokaknak még ennyi sincs.

A párkapcsolatokban azonban van egy virágzási szakasz mindenkinél és 30 fölött már nagyon lejt a pálya (mindkét nemnél, az egzisztenciavadász nőket és az erre vevő férfiakat most hagyuk), 40 fölött meg már tényleg mindkét nem csak a selejtből válogathat.

Miért? Mert átlagosat senki nem akar, csak kényszerből fogadja el, vagy mikor már csak átlag alatti van. Mindig az elérhető legjobbat akarja és fentről indulva egy darabig még megalkuszik, de egyre rosszabb.

Ahogy öreget sem akar senki, mindenki fiatalt akar. A nőnél szintén társadalmi nyomás miatt számíthat a biológiai életkor, de ő is fiatalos pasit akar, aki letagadhat mondjuk 10-15 évet, csak neki adni kell arra is, hogy a külvilág ne úgy tekintsen rá, hogy a sugar mommyja a fiatal fiúnak. Bár nyugatabbra ez már megszokott, itthon még feszélyez sok nőt.

Elhiszem, hogy sokaknak jó dolog boldog tudatlanságban élni és hinni abban, hogy a párjuk nem megalkuvásból választotta őket, de sajnos nagyon keveseknek van ebben része. És aki így is éli meg is ott ketyeg az időzített bomba, hogy mikor csapja le valaki a kezéről, akár csak szeretői viszony erejéig.