Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valójában tényleg teljesen felesleges a létezésünk, a világ teljesen igazságos?
Mármint ami a párkapcsolati részét illeti a dolognak. Tényleg mindenki, akinek nincs párja, (főleg ha férfi) benne van a hiba?
Tényleg utolsó selejt genetikai hulladék férgek vagyunk, akik még gonoszok és önzőek is, mert egyre jobban ki vagyunk éhezve a szeretetre?
Tényleg nem érdemlünk mást, csak, hogy belénk rúgjanak, mert ha nem lennénk selejtek (így látatlanban), akkor biztosan lenne párunk és lennének sikereink a társkeresésben?
válasza:"Nem szeretem az eufemizmust."
Én sem, ennek megfelelően nem is szépítettem semmit, kiigazítás volt.
"Teljesen mindegy, hogy mimben van a hiba, ha emiatt végső soron elutasításra kerülök, akkor az eredmény ugyanaz."
Az eredmény ugyanaz lesz, de a kérdés nem ez volt. Azt kérdezted, hogy ha valakinek nincs párja, akkor biztosan benne van-e a hiba, és genetikai hulladék-e. Erre mondtam, hogy minden bizonnyal van benne hiba, DE ez nem jelenti, hogy genetikai hulladék.
Viszont a hozzászólásodból már értem, hogy az eredeti kérdésed nem kérdés, hanem kijelentés: azt állítod, hogy márpedig nem benned van a hiba, és ezt nekünk kellene belátni már végre. Jól értem?
#21
Egy olyan hiba, ami megakadályozza, hogy párom legyen, akivel lehetőségem lenne szaporodni, kimeríti a genetikai hulladékság fogalmát. Erre mondtam az eufemizmust. Evolúciós, biológiai értelemben az azonos neműekhez vonzódó emberek is genetikai hulladékok, attól még, hogy társadalmi értelemben lehetnek hasznosak. Akár sokkal hasznosabbak, mint az egészségesek vagy akár genetikai csoda olimpikonok.
Ezért kéne helyén kezelni a definíciókat és nem megsértődni meg új fogalmakat alkotni a régiek helyett, csak mert egyesek sértő hangvétellel használják.
Meg az is sokat segítene, ha a genetikára nem egyfajta új Istenként tekintenénk, annak pozitív töltetével, hanem úgy, amilyen valójában. Egy semleges folyamat, amit egyszer valaki vagy valami elindított és azóta a folytonosságot szolgálja a reprodukció által. Hogy ennek a reprodukciónak vagy magának az életnek van-e bármi értelme meg mi van a halál után azt még mindig nem tudjuk de közelebb se nagyon kerültünk hozzá.
Annyit viszont tudunk, hogy ez a genetikai kód az élvezet hajszolása által vesz rá minket olyan dolgokra, ami a túlélésünket (savanyú, sós, keserű, édes, piros bogyó, zöld bogyó, piros vér, zöld fű, kék tenger) szolgálja, amíg valami vagy valaki ki nem billenti az egyensúlyból (ízfokozók, vizuális ingerek, stb.) és egyfajta "korlátlanságot" nem ad neki.
És anélkül, hogy te valóban szeretnél-e szaporodni, vagy csak a szervezetedet becsapni, idővel szeretnéd ezt az ösztönt megfelelő keretek között kiélni. És a megfelelő keret se nem a maszturbáció, amivel maximum a prosztatarákot előzöd meg, de a szükséges hormonok a jobbkezedtől akkor sem fognak megtermelődni, ha egy plüssállatot vagy guminőt ölelgetsz közben, ahogy a csókolózás okozta immunrendszererősítésről is le kell mondanod.
válasza:#22, ok így már értem. Egyúttal fenntartom, hogy továbbra sem tompítani akarom a dolog élét, hanem simán nem értek egyet.
Nagyon szeretünk mostanság evolúciós okokra visszavezetni mindent, és eközben elfelejtkezünk arról, hogy az evolúciós szelekció mindig kontextusfüggő, ráadásul folyamatosan változik is. A mézelő méheket ha trópusi környezetbe helyezzük, egy év alatt elhagyják a gyűjtögetést, mert nincs rá szükségük. Ennek megfelelően az, hogy ki számít "genetikai hulladéknak", a cél és a szelekció határozza meg.
Ha az evolúciós érdeket tekintjük, akkor a csoport erősebb, mint az egyén, ezért az evolúció az erős csoportokat részesíti előnyben, nem az erős egyéneket. Ha így nézed, akkor az olimpikon sportoló a genetikai hulladék, mert a közösség szempontjából nem sok haszna van. Az állandóan versengő egyedek egyéni szinten erősek, a közösséget viszont gyengít(het)ik, így evolúciósan nem feltétlenül kívánatosak.
Márpedig ha így nézzük, akkor a versengő "alfa hím" evolúciós előnye egy régmúlt rendszer maradványa is lehet, ami már elavult ugyan, de még nem sikerült elhagyni - mint egy vakbél, vagy bölcsességfog.
Az általános incel narratívának a csapdája nem a genetika, hanem az önelfogadás hiánya. Meggyőződésem, hogy jelen kontextusban semmilyen genetikai akadályod nincs a szaporodásra nézve, azaz nem vagy genetikai hulladék. Lehet, hogy a dzsungelben az lennél, nem tudom, de nem is számít, mert egy modern társadalomban mások a szabályok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!