Hogyan keressek párt, ha eddig mindegyiktől megundorodtam?

Viszont szakítás után (akár én, akár ők tennék) mindig annyira undorítóan és visszataszító módon viselkedtek,"

Tehát olyan pár szeretnél akivel nyugisan lehet szakítani, mivel még 30 évesen is csak próbálgatod az embereket és nem sikerült egy hosszú távú kapcsolatot kialakítanod. Gondolom a sértődés abból jön , hogy te a legtöbb férfival fellángolásból jössz össze , majd elő adod hogy nem érzel semmit, a férfi lelket is össze lehet törni de elégé félrevezetően viselkedhetsz a kapcsolatban vagy hirtelen jössz elő a szakítással(közben mindent jónak tüntetsz fel ) ami indulatot vált ki ezekből a férfiakból .

Kedves 13#

A lexikális tudás, hogy valakinek szivacs agya van és gyorsan tanul, nem jelenti azt automatikusan hogy a magánéletben is sikeres lesz, például ha az eq-ja a béka segge alatt van. Vagy, túl nagyok az igényei, és nem talál olyan párt akire 'felnézhet'. Az ilyen nő tipikusan túlértékeli magát és nem képes normális kapcsolatra, nekem sem kellen ilyen nő, volt hozzá szerencsém.

Én úgy szűröm ki a férgesét, hogy minél többet beszélgetek vele akár messenger/viber akár személyesen is mielőtt bele megyek egy kapcsolatba. Így is tenyereltem sz@rba elég rendes en, szóval ez sem 100%.

32/F

A kapcsolataidban megvolt az őszinte, nyílt, tabuk nélküli kommunikáció? Meg tudtatok mindent beszélni? Nem csak úgy volt, hogy gyűlt a feszültség, aztán egy veszekedéskor kitört, sokszor sértő hangnemben? A másik fél csak mondta a szépeket, vagy érezted a tetteiben is, hogy a szavai mögött van fedezet?

Te hogyan viselkedtél a kapcsolat alatt és a szakításkor? Meghallgattad a másikat és próbáltad elkerülni a személyeskedést, és inkább a megoldást mondtad? Vagy inkább sokszor a másikat hibáztattad? Le tudtad nyelni a büszkeséged, és tudtál bocsánatot kérni? Nyitott voltál a másik bocsánatkérésére?

Szerintem az emberek szívélyességének "szűrésére" a kulcs (ahogy a párkapcsolatnál is) a kommunikáció és az önreflexió. Mindenről tudni kell beszélni, normális hangnemben. Az, aki a kapcsolat során arra törekszik, hogy megbeszéljétek a dolgokat, és ne anyázás legyen, az a szakításkor is erre fog törekedni, ha tényleg nem megcsalás vagy hasonló árulás miatt következik be.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy megvizsgáld TE hogyan viselkedsz, miképpen kommunikálsz, mert az ember hajlamos magának elnézni azt a hibát, amit a másikon számon kér (saját tapsztalat is). És például ne az vezéreljen, hogy ő nem adja meg ezzel a kijelentésével a tiszteletet, akkor én is egyből alpári stílusban elkezdem szidni, hanem először próbáld meg háttérbe szorítva az önérzetedet kedvesen, diplomatikusan kezelni a kényesebb kérdéseket is.

Egy jó párkapcsolat úgy épül fel, hogy két összeillő ember az idő folyamán megismeri egymást, összecsiszolódik, segít a másiknak legyőzni a gátjait. A vitás helyzeteknél is mindig születik egy megoldás, ami után egyik félben sem marad hiányérzet. Így tudnak egymást támogatva előrejutni a kapcsolatukban. Asszertív kommunikáció, büszke/sértett egó legyőzése, kölcsönös szeretet, tisztelet, megbecsülés.

Szerintem a fő kérdés, hogy ez nálad és a kapcsolataidban megvan-e. Ha valaki ebben él a párkapcsolata során, szerintem egy szakításkor sem vált át undorító stílusra.

"Miről is szól az iskola, ha nem arról, hogy az ember értelmes legyen?"

Pont tegnap olvastam ezzel kapcsolatban Ben Carson-ról, hogy milyen jó példa arra, hogy aki egy helyen okos, nem lesz mindenhol az, akit érdekel:

[link]