Mi a tanácsotok? Volt-e olyasvalaki már, aki egy semmirekellővel élt kapcsolatban?

Partnereddel szembeni elvárásaid reálisak?

Amúgy a valláskritika rovatba írtad ki a kérdésed, lehet, hogy át kellene helyeztetni a több adekvát válasz érdekében.

Nekem nem tűnsz úgy, mintha semmirekellő, lennél

Szerintem jobb helye lenne ennek a kérdésnek az EMBEREK > MAGÁNY, EGYEDÜLLÉT rovatban.

Egyébként nem hiszem, hogy 2 diplomával egy olyan senki lennél, mint aminek leírod magad. De ha már a vallással kapcsolatos rovatba írtál... Isten ugyan igen nagy különbségekkel osztotta szét a tehetségeket, valakinek nagyon keveset adott, de mindenkinek adott valamennyit, és akinek keveset adott, annak kevéssel kell elszámolnia. Viszont mindenkinek el kell számolnia azzal, hogy fejlesztette és használta a tehetségét vagy tehetségeit. Olvasd el az ún. Tálentumok példabeszédét a Bibliában (Máté 25:14-30). Az, aki a legkevesebb tálentumot kapta, nem gyarapította és nem használta azt, amit kapott, és megvolt rá a magyarázata, hogy miért nem. De Isten nem fogadta el a magyarázatát, megharagudott rá, és elvette tőle azt a keveset is, amit adott neki. Szerintem te sem teszed jól, ha megpróbálod megmagyarázni, hogy miért nem vagy jó semmire. Isten előbb-utóbb megharagszik rád, és tényleg elvesz tőled mindent, amit adott, és akkor tényleg nem leszel jó semmire.

Amúgy lehet, hogy pszichológushoz/pszichiáterhez is jó lenne elmenned. Néha a rossz pszichés állapotnak fizikai oka is van, tehát egy jó pszichiáter beutal más orvosokhoz, akik kivizsgálják a háttérben levő esetleges szervi okokat.

Én is a pszichológust, pszichiátert javasolnám, elsősorban azért, mert ahogy olvastam a kifejtést, nekem egyből egy asperger szindrómás, vagy egy magasan funkcionáló autista jutott eszembe. Nem mondom, hogy ez a bajod, de mindenképpen menj el pszicho dokihoz. Ha kiderül valami, onnantól már sokkal könnyebb az út! De egészen biztosan van valami itt a háttérben, ki kell deríteni.

A pontos kérdésre a válaszom igen, vannak akik "semmirekellőkkel" élnek együtt, nem köznapi értelemben, mert lehet hogy ez a "semmirekellő" egyébként egy fantasztikus társ.

Nem mondanálak semmirekellőnek, de ha az is vagy akkor mivan? Semmi. LEgyél olyan amilyen akarsz lenni vagy amilyen tudsz lenni. Te ilyen vagy kész, valaki(k) biztosan elfogad(nak) így is. Amúgy valóban, a párkapcsolat nem való mindenkinek (a legtöbbeknek amúgy nem való), többek között nekem sem.

Én már nem tudnám elviselni ilyen szinten, ennyire mélyen senki baromságait, nem lenne türelmem, idegzetem az egészhez. Még az ismerkedős részéhez sem, pedig nálad jóval fiatalabb vagyok.

Ne hibáztasd ennyire önmagad. Az ember hamarabb megbocsát másnak, mint saját magának. Szerintem túlzás, hogy semmirekellő vagy!

Van benned egy nagyon nagy érték, az pedig az önkritika, csak tanuld meg használni, mert sokan nem tudják. Nem tudod elképzelni a rajz tanáromat,aki akkora egóval csinált éveken keresztül mindenféle bugyuta szobrot (nem modern, egyszerűen bugyuta), akkora önhittel, aztán dühöngött, szidta az embereket, hogy senki sem veszi, és nem tud megélni. Te azzal az ajándékkal vagy megáldva, hogy észreveszed magad, fordítsd a javadra, és ne magad ellen.

Azt gyanítom, igazából az a te bajod, hogy ragaszkodnál hozzá, hogy irodalmi műfajon belül érj el sikereket, vagy elismeréseket, úgy látszik ebben szeretnél kiteljesedni mindenáron? És mivel EZ nem sikerül, ezért érzed magad semmirekellőnek? Lehet, hogy a vers, novella nem a te műfajod, vagy a felület (poet.hu) nem elég vevő az általad nyújtottakta. Az az ötletem támadt, esetleg nézz utána, mi az a slam poetry, megpróbálkozhatsz ezen a vonalon, vagy ami még eszembe jutott az az Instagram verselés, ez is divatos ( [link]

, esetleg nézz utána a haiku-nak, ami japán műfaj.