Lehet még találni olyan lányokat akik lejönnének az Adriára velem a Yactommal kerülni egyet?

#21: Ne sarkítsd ki! Nem azért, hanem mert a nők többsége számára (főleg fiatalon) nem ez az elsőszámú preferencia, hanem élvezik az életet, fel sem merül bennük - anélkül, hogy idősebb, tapasztaltabb és haszonelvűbb nőtársai fel ne hívnák rá a figyelmet, esetleg a férfiak tömeges érdeklődése kapcsán ne merülne fel benne, hogy "amiben jó vagy, azt ne add ingyen/olcsón".

Főleg, hogy nem fekete-fehér a dolog, a másik oldalon is ott vannak a rémtörténetek a lecserélt öregecskedő feleségről, az aranykalitkáról és a pénzeszsák perverziójairól meg úri hóbortjairól.

Úgyhogy a fiatal lányok többsége akkor fog ebbe az irányba menni, ha a másik irányban ég a talpa alatt a talaj. Erre céloztam, hogy annyira azért nem szomorú a nők helyzete, tudnak dolgozni (sokszor kényelmesebb munkákat, mint a férfiak, ilyenkor azért sírnak, hogy kevesebbet keresnek irodistaként mint aki 12 órában pakolja a zsákokat), illetve sokszor a lehetőség a testükben, nem pedig a képességükben rejlik, ilyenkor meg bedurciznak és úgy állítják be, hogy a szexista menedzsment csak akkor adna nekik fizetésemelést, ha leszopná valamelyiket, de azt már nem, bezzeg a Józsinak elég kávét főzni meg felvenni a telefont vasárnap éjjel meg karácsonykor meg mindenkor meg nyaraláskor előkapni a laptopját és csicskázni (ezzel persze nem büszkélkedik a Józsi, még mikor a saját szemeddel látod is elbagatellizálja, hogy ugyanmár esetleg jól rád olvassa, hogy ő emiatt a főnök jobbkeze (azt csak hiszi, maximum az egyik talpnyaló csápja), kívülről meg Mancika a HR-ről azt látja, hogy a Józsi ugyanazért a munkáért magasabb bért kap.

De elkanyarodtam a témától. A lényeg, hogy mire egy nő belátja, hogy fiatalon kellett volna k..rvulni (ami sok esetben csak annyit jelent, hogy ugyanazt csinálni, amit némelyik lány egyébként is csinál, csak ingyen), nem apa nélkül, egyedülálló szülőként magára maradni az egyre szaporodó ráncaival, addigra már elkésett. Pénzt még kereshet 80 évesen is a testével, de már közel sem olyan nagyságrendet, mint egy fiatal, hamvas lány, akinek sokszor még másokkal sem kell érintkezni, elég egy OnlyFans profil meg egy webkamera.

Ezek a frusztrált nők szokták kitanítani a fiatalabb generációt, hogy "Úgyis minden férfi elhagy/megcsal/szemét, legalább pénze legyen, neked meg eszed, hogy ne drága táskát kérj tőlük, hanem diplomát, jogosítványt, kocsit, üzletrészt."

És így nőtt fel az elmúlt 2 generációban egyre több nő, akiknek már olyan elszállt igényei vannak, hogy nincsenek RÁUTALVA, hogy névtelen profiloknak írogassanak a GYK-n, mert ha luxusra vágynak még puncs.hu sem kell, elég egy Tinderen passzívan vadászni, ahol a férfiak jelentkeznek, nekik meg csak tenni kell a "ó, engem nem a pénz érdekel, hanem a szíved és a lelked" lányt, aki persze hagyja magát meghódítani a pénzeszsák által, ugyanakkor élvezi azt, hogy a pénzes csávó küzd, mint disznó a jégen, hogy a nő érzelmeire ráhangolódjon, mert eddig elég volt kivillantani a zsét, de ez csak a hivatásos lányoknál működik, itt vizsgáztatja őket a nő. Ő is szerepet játszik, övé az a szerep, hogy nem érdekli a pénz, akkor is szeretné, ha nem lenne neki, de véletlenül mindig olyanokkal ismerkedik, akiknek van és mikor kiderül, hogy nincs, akkor véletlenül akár hónapok után is talál valami hibát bennük, amit eddig tűrt, de innentől már kiborult a bili. Évek múltán meg általában a kihűlt kapcsolatra hivatkozik, ami nem akkor hűl ki, amikor esetleg alig látja a férfit mert belegebed a munkába, hanem amikor a covid miatt elveszíti a megélhetését és hirtelen nem lesz pénz kertészre meg bejárónőre meg egy családba egy kocsi is elég és amikor aztán előkerül a költségvetés, akkor végképp jön el a kihűlés csúcspontja.

Ismerjük már...

#23: Csalódások sorozata, ami részben az én "hibám" is, hiszen míg a férfi társadalom többsége inkább többet mutat, mint amije van, inkább kidomborít (páváskodás), addig én fordítva működöm. Biztonságra és anyagi függetlenségre törekszem, ezért kevesebbet látnak kívülről.

Hülye példával, nem arra törekszem, hogy elverjem a pénzemet egy Teslára, hanem lelki megnyugvást ad, ha a Tesla részvényeimért bármikor kaphatnék egyet. De nem úgy megyek randira, hogy ezeket elmondom, mert ezzel csak az aranyásókat vonzanám és elindítanám a fogaskerekeket, motivációt teremtenék a másikban, hogyan szerezze meg a pénzemet vagy hogyan vegyen rá manipulációval (élj egy kicsit, olyan rövid az élet, stb.) hogy hátat fordítva az alapelveimnek az életszínvonalam növelésével az ő jólétét is szolgáljam amíg velem van.

És igen, frusztrál a társadalmi probléma és a nőket sem lehet teljes mértékig hibáztatni érte, mert az olyan, mintha csak a drogfogyasztót hibáztatnád, a dílert pedig kitüntetnéd, hogy ő milyen ügyes üzletember.

A férfiaknak ugyanúgy benne van az 50%-uk a dologban azzal, hogy pénzzel kompenzálnak és nem csak a gazdag, hanem a közmunkás is, csak ő a saját szintjén, ezzel lefektetve az alapokat, miszerint egy nőre költeni kell. Innen pedig már csak egy lépés az, hogy emeljük a nagyságrendet és differenciáljuk, hogy milyen külsejű és személyiségű nőre mennyit is érdemes költeni, tehát kialakul egy piaci értékrend, ahol a férfi a vásárló, a nő pedig a termék. És amíg a nőnek ez a pozíció kényelmes, addig nincs benne önérzet. Az azután alakul ki, amint a férfinek nem úgy fut a szekér és csökken a megszokott életszínvonal, vagy mikor rájön, hogy mástól többet is kaphatna, jobb életszínvonala is lehetne.

Ugyanakkor a férfiakat szintén csak 50%-ban lehet hibáztatni, hiszen ahogy mondani szokás, "ahol sz..r van, ott légy is van". Tehát aki magányos, de rengeteg pénze van, az mindent megadna azért, hogy ezt az érzést enyhítse, ha még a külseje sem vonzó, akkor meg pláne egyre szűkülnek a lehetőségei. Ha pedig híresen gazdag, akkor determinálja is az élet. Vilmos hercegnek jobban felhánytorgatja még egy nem aranyásó nő is, hogy miért sajnálja rá ezt meg azt, mint annak, akiről tudvalevő, hogy szegény.

Úgyhogy egy örökös tyúk vagy tojás, egymást hibáztató körben vagyunk, ami egyre nagyobb örvényt generál, ami egyre anyagiasabb irányba taszítja a társadalmat.

És ami a legszomorúbb, az egyetlen logikus érv, miszerint az élethez valóban pénz kell egyre inkább háttérbe szorul, egyre inkább a kifelé való élés, egymás hergelése, az egymással való rivalizálás fog számítani.